14.a Katsura villa, shoin-stīlus, a fogadószoba (Japanese Architecture, 1966)

14.b Omote-shoin, Sambōin, Daigoji, Kyoto, 1598 (Japanese Architecture, 1966)

14.c Kanō Kōi: Tájkép (paraván), Edo-kor eleje (Kokka 29, 1889)

Az ún. shōbyōga, azaz az eltolható ajtókon vagy a szabadon álló paravánokon kivitelezett festmények Japánban a Momoyama (1573-1600) és a Tokugawa-korban (1600-1867) váltak a festészet egyik kiemelt, reprezentatív funkciót betöltő formátumává. A fusuma (eltolható ajtó) és a byōbu (paraván) szerkezete is hasonló elven alapul: egy könnyű faszerkezetű keret, melyben vékony falécek adják a merevítést. Erre a vázra ragasztják fel a papír alapot, mely hátterét adja majd a képfelületnek, amely általában szintén papír, ritkábban selyem alapú festmény. A fusuma továbbá egy külső keretbe kerül, ez általában fekete lakkal borított fa, s egy finoman kidolgozott fémfogantyú kerül az ajtóra, ennek segítségével lehet eltolni anélkül, hogy a képet érintenék. A byōbu (paraván) panelek keskenyebbek az ajtókénál, s csuklópántok kötik össze őket. A paravánoknak is készül lakkozott külső keret, általában páros számú panelekből állnak s párban használatosak.

A Momoyama-korban a byōbuk és a fusumak is széles körben elterjedtté és népszerűvé váltak, az előkelők, a földesurak, a szamurájok és a gazdag városi réteg is alkalmazta a belső tértagoló elemeket otthonaikban. Felhasználásuk elterjedésével együtt alakult ki az élénk színek, a festői kompozíciók hátterét adó arany- illetve ezüstfüstlemezek új esztétikája. Az aranyfüsttel vagy aranyfestéssel kialakított háttér arra is szolgált, hogy visszatükrözze a belső terek kevés fényforrását. Bizonyos tájképek aranyháttérének egyes kutatók azt a jelentést tulajdonítják, hogy ragyogásukkal Amida buddha nyugati paradicsomának érzetét kelthették. A japán aranyfüstlemezeket tartják a világon a legvékonyabbnak, előállításuk bonyolult, időigényes, aprólékos munkafázisok sorával történik. A négyzetes aranyfüstlemezeket pontos illesztésekkel rögzítették a papíralapra, a 16. században vörös aláfestést kapott a papír, hogy kiemelje az arany színét.

A Momoyama-kortól népszerű nyílászáró elem, ajtó és ablak funkcióban is alkalmazva, a shoji. A korábban leírtakhoz hasonló módon készülő favázra félig áttetsző, vastag fehér japán papírt rögzítenek, így puha, természetes fény szűrődik be a belső terekbe.

A Momoyama-kor egyik jelentős festészeti újítása volt a nagy felületeken kivitelezett, dekoratív hatású festmények stílusának kialakítása. Az újonnan kibontakozó stílus egyes elemei már a 16. század eleji festészetben, Kanō Motonobu képein is megfigyelhetők. Idővel három jól elkülöníthető stílus alakult ki, az egyik az ún. kék-arany stílus, mellyel tájképeket és figurális kompozíciókat jelenítettek meg nagyméretben, ragyogó színekkel arany vagy ezüst háttér előtt. A második stílust a monokróm árnyalatok és a kínai festészeti elemek alkalmazása jellemzi, nagyvonalú, dekoratív kompozíciókban. Mindkét stílus a Kanō-iskola művészeihez kapcsolható. A harmadik típus pedig a különböző életképeket, zsánereket, fesztiválokat, a városi életet megörökítő képeké, mely hosszú időn át közkedvelt műfaj maradt.

Bincsik Mónika