Az emakimonok készítésénél papír- vagy ritkábban selyem-lapokat rögzítenek egymáshoz, vagy montíroznak fel sorban egy merevebb támasztóanyagra, s a hosszú csík baloldali végét egy tekercselő rúdhoz rögzítik. Ez lesz a képtekercs vége, tárolásnál ezen nyugszik a feltekert mű. A jobboldali végére egy kezdőoldal kerül, majd ezután következik a tekercs első fejezete. Ennek a résznek a háta általában dekoratív brokáttal borított, mely óvja a feltekert képet. Amikor megtekintik a képtekercset kioldják az azt átkötő selyemzsinórt, jobbkézben tartják a tekercs elejét, míg balkézzel tekerik tovább, úgy, hogy egyszerre csak egy rövidebb, mintegy 30-40 centiméter hosszú rész látható. A vízszintes tekercsképek általában 20-50 cm szélesek, hosszúságuk egyes esetekben a 20 métert is elérheti. A tekercskép általában szöveges résszel kezdődik, melyet kép követ. Szerelmi történetek, népmesék, csatajelenetek, regények bontakoznak ki a tekercsképeken, a történetek főbb szereplőit gyakran ismételve, hogy a néző nyomon követhesse a cselekményt vagy az idő múlását. A mozgás irányát a tekercskép letekercselésének iránya határozza meg. A japán művészek különösen sikeresek voltak a mély érzelmek kifejezésében, és a gyors, drámai jelenetek ábrázolásában. A késő Heian-kor (1086-1185) és a Kamakura-kor (1185-1333) tekercsképei a vallási és világi tematikájú festészet japános stílusának kialakulásáról tanúskodnak.

A késő Heian-kor egyik legnevezetesebb festészeti emléke a Genji regényét (Genji monogatari, Murasaki Shikibu műve a 11. század elejéről) feldolgozó emakimono. A monumentális tekercskép feltehetően 1140 előtt készülhetett. A mű csak töredékesen maradt fenn, eredetileg talán több mint tíz tekercsből állhatott a sorozat. Feltehetően öt csoport dolgozott a mű kivitelezésén, mindegyik csoportnak tagja volt egy művelt, neves kalligráfus arisztokrata, egy vezető művész, aki a tusrajzért volt felelős és a színező mesterek, akik elkészítették a motívumok színezését. A Genji regénye 54 fejezetben meséli el Genji herceg udvari életét, kiemelve a szerelmi szálakat. A finoman kivitelezett, érzékeny festmények közt megjelenő szöveges részek a főszereplő gondolatait, s a történetet beszélik el.

Bincsik Mónika