27.a Suzuki Harunobu: Dharma (Die Geschichte der, 1925)

27.b Utamaro: Yamauba és Kintarō (Die Geschichte der, 1925)

27.c Sharaku: Két szīnész (Japanese colour prints, 1913)

Az egyik legnagyobb innováció a 18. századi sokszorosított grafika világában a sokszínnel nyomott fametszetek elterjedése, népszerűségének felívelése volt. A színes nyomatok előállításának technikája már a 17. század óta létezett, de főként fametszetes könyveknél alkalmazták. Az önálló fametszetes lapok, az ún. „brokát-képek“ a 18. század közepe tájától jelentek meg. Az első sokszīnnyomásos technikával készült művek a drága, magánkiadású naptárak voltak, melyeket a művészetkedvelő, művelt városi réteg és szamurájok rendeltek meg, főként Újévi ajándékokként.

Az első „brokát-nyomatok“ elkészítése Suzuki Harunobu (1725-1770) nevéhez fűződik. Harunobu pályafutásának felívelése akkor vett nagy lendületet, mikor néhány műpártoló megrendelésére többszínnel nyomott naptárakat tervezett. 1766 táján kerültek piacra a nyomatok, ekkor már a hónapok jelölése nélkül. A következő öt évben, haláláig, Harunobu többszáz színes fametszetet készített, mind kortárs, mind klasszikus irodalmi témák feldolgozásával, illetve Edo neves szépségeinek ábrázolásaival.

Az a két művész aki leginkább megragadta az edoiak változó ízlésvilágát a 18. század vége felé, az Tōshūsai Sharaku és Kitagawa Utamaro (1753-1806) volt. Az ukiyo-e világának népszerű szereplőit, színészeket, kurtizánokat, gésákat ábrázolták. Sharaku az egyik legnépszerűbb fametszettervező mester, életútjáról azonban szinte semmit sem tudunk. Csupán 1794 tavaszától 1795 végéig dolgozott, s ez idő alatt közel 150 fametszettervet készített, főként kabuki színészeket ábrázolva. Olyan erőteljes kompozíciókat alkotott, melyek nemcsak a játszott szerep karakterét, de a színész egyéniségét is visszaadták.

Kitagawa Utamaro Sharaku kortársa volt, életműve igen gazdag és sokoldalú. Készített rovarokat, bogarakat ábrázoló illusztrált könyvet, kabuki librettót, jól ismert történeteket illusztráló metszeteket. Kedvelt témája azonban a szépasszonyok ábrázolása volt, nemcsak az örömnegyed hölgyeié, de a városi mindennapok asszonyait is élvezettel örökītette meg gyermekfürdetés vagy hűsölés közben. A 18. század végén Utamaro volt az az ukiyo-e műfaj egyik legnevesebb mestere. 1804-ben készített egy Hideyoshit ábrázoló triptychon-metszetet, mellyel megszegte a sógunátus szigorú rendeleteit, s börtönbe került, továbbá ötven napig kézláncra verték, mely közvetve halálához vezetett.