1-2: archív; 3: Györffy Gy. (szerk.): A magyarok elődeiről és a Honfoglalásról (Budapest, 1975) nyomán

A TÖRÖK MŰVÉSZET KEZDETEI

A török kultúra korai tárgyi emlékei között elsősorban feliratos faragványokat, sztéléket találunk, és összességében kevés a meghatározott népcsoporthoz kapcsolható tárgy. Bilge (716-734), a kínai Tang-dinasztia fennhatósága alól időről-időre kiszakadni igyekvő keleti török kaganátus (552-630, 687-741) uralkodója így ír ennek lehetséges okairól: „én magam nem gazdag és hatalmas népnek lettem a kagánja. Befelé éhező, kifelé ruhátlan, leromlott és elgyengült népnek álltam az élére” (Kakuk Zsuzsa fordítása). Az Orkhon-folyó (Mongólia) partján felállított 2 és fél méter magas rúnafeliratos kőoszlopok (1. kép)mindamellett már egy létező türk hagyományba illeszkednek, amelynek legkorábbi ismert emléke a szogd nyelvű buguti kő (582, 2. kép). Ráadásul az orkhoni feliratokat hátrahagyó Kül tegin és bátyja, Bilge kagán önmagukról megemlékezve büszkén teszik hozzá, hogy népüknek az említett nyomorúságból való kivezetését már kínai udvari mesterekkel vésethették az oszlopokba. Jóllehet feltörekvő országokban a nagyobb, híresebb udvar előzékeny gesztusaival, ajándékaival kérkedni bevett szokás volt Eurázsia-szerte, az emlékoszlopokon valóban vannak kínai szövegek is, vagyis Kína kultúrája mély nyomot hagyott a török kultúrában. Bugut szogd nyelvű felirata pedig az iráni műveltség meghatározó szerepére vall. Ezen az emlékművön fiúgyermeket tápláló nőstényfarkas faragott ábrázolása is szerepel; amely ugyancsak része a legtágabban vett eurázsiai kultúrkörnek. Egy usztrósánai szogd fejedelmi palotában (7-8. század) finom kidolgozású falképen, Pandzsikentben aranytárgyakon tér vissza az elsősorban Rómából ismert motívum. A belső-ázsiai türk sziklavésetek többsége azonban állatok és nomádok vonulását ábrázoló kötetlen, archaikus kompozíció (pl. szuleki sziklarajzok: Jenyiszej völgye, Oroszország, 3. kép).

Szántó Iván