Épületkerámia:

 

1: Konya: Sırçalı medresze

Fali csempével, vagy mázas téglával általában a belső tereket díszítették. A legszebb fali csempe díszítmények Konyában, a mázaskerámia-gyártás akkori központjában találhatóak (1.kép). A színhasználat a kékre, fehérre és feketére korlátozódott, a mozaikszerűen kirakott csempék általában geometrikus mintázatot alkottak. Az alkalmazott technika perzsa, a motívumok kínai, vagy Közép-ázsiai eredetre vezethetőek vissza. A leginkább díszített felületek az ajtóbejáratok, a kupolák záróköve, és a mihráb-fülkék voltak. Egyes kivételes esetekben, mint például az  erzurumi Çifte Minareli medresze  esetében kék-fehér mázas téglákkal is kiegészítették a minaret téglából rakott geometrikus mintázatát.

 

Az ún. luxus-kerámiát a fali csempék egy speciális csoportja jelenti. E darabok nagy mennyiségben Konyában, a palotában, II. Kılıç Arslan 1156-1192 között épített pavilonjában, illetve a szeldzsuk szultánok I. Alaeddin Keykubad által emelt (1236) nyári rezidenciájában; a Beyşehir melletti Kay Kubadabadban kerültek elő; ismereteink szerint csak a palotákban alkalmazták őket. A csillag, illetve a nyolcszögletű formák összeillesztésével kialakított felületen kék alapon fehér, arany, fekete és piros színű díszítés jelent meg, de nem volt ritka a lüszter technika használata sem.   A kubadabadi palota tróntermének és a hozzá csatlakozó kamrák  két méter magasságig csempékkel borított   falain vadászkutyák, antilopok, hegyi kecskék, lovak, medvék, madarak jelentek meg színpompás természeti környezetben. Különleges csoportot képeznek a kubadabadi palota legtöbbször "török ülésben" ülő, a szultáni udvart megjelenítő, emberalakos fali csempéi.

 

Edénygyártás:

 

Az edénygyártás színvonala nem érte el a fali csempe készítés kimagasló színvonalát.  Három alapvető típust különböztetünk meg. A legnépszerűbb az ún. sgraffito áru volt. Ez esetben az edény puha felületébe még égetés előtt bekarcolták a mintázatot, majd erre vitték fel a sárga, barna, vagy zöld színű máz-díszítést. A vörös anyagú, fehér engobe alapozás fölött kékkel festett ún. Milétoszi kerámiát a mindennapokra készült használati edények körébe sorolhatjuk. Mivel  ilyen típusú kerámiát az izniki műhelyek gyártottak a fajansz gyártás megkezdése előtt, így ezt a típust az oszmán kerámia prototípusának tekintjük. A harmadik típust a vörös anyagú, mázatlan, sokszor applikált díszítéssel is ellátott edények reprezentálják. 

 

 

Gerelyes Ibolya