Az iszlám letelepedett civilizáció, azonban születésétől fogva együtt él a nomád hagyományokkal; és máig nincs olyan térsége, amelyben ne vándorolnának kisebb-nagyobb nomád csoportok. Ezeknek a törzseknek sajátos öntudata, hagyományvilága és természetesen művészete van. A sztyeppi migrációs hullámokkal évezredeken át dacoló Iránba kb. a Kr. u. 1000 óta elsősorban török és mongol törzsek hatoltak be. Egy részük a letelepedést és állandó lakhelyet szorgalmazó kormányakarat ellenére ma is sátraival járja az országot. Néhány e törzsek közül az azerbajdzsáni Sáhszavan, a fárszi Qasqá’i, illetve a türkmén Teke, Göklen és Jomut.  

A türkmének tipikus sátra a léckeretezésű, kupolás öy (ház), amit Európában általában jurtaként ismerünk (1. kép). A lécváz bonyolult, mesteri szerkezet. Kerete hajlított félköríves szegmensekből, rögzítő cölöpökből és rácsozatból áll, majd ennek összeállítása után az egészet nemezzel fedik, amely szintén számos elemre tagolódik. A sátorba faajtón (qapı) lehet bejutni. Mivel egy sátorban akár hét-nyolcfős család is lakhat, fontos, hogy az építmény rugalmasan bővíthető és alakítható legyen; ritka esetben előfordul 12 m átmérőjű sátor is. Bent a kemence körül szigorúan elkülönülnek a férfi és a női lakrészek. Természetesen a fő követelmény a környezet viszontagságaival szembeni ellenálló képesség, és a mobilitás; ám egy jobb sátor díszítés nélkül is elképzelhetetlen, amihez színezett nemezt, hurkolt zsinegeket, rojtokat használtak, és persze szőnyegeket. A cserge és a szőnyeg a nomádok legpraktikusabb dísztárgya. Juhaik gyapját dolgozzák fel, és a szövetet ragyogó, természetes színezékekkel (sárga: sáfrány, gránátalmahéj; kék: indigó; vörös: henna; barna: dióhéj) festik; a szőnyegcsomózás emellett a társas együttlét fontos időtöltése (2. kép). Ahogyan a Qasqá’ik színpompás, aprómintás szőnyegeikről híresek, a türkmének – szőnyegeik mellett – nemezhímzéseikkel tűnnek ki, és rendkívül változatos népművészet örökösei (3. kép). Közös vonása azonban a nomád tárgyalkotásnak, hogy mindig a funkcionalitás, a dekoráció, és a közösségi tudat egymásba játszó igényeiből fakad.