OSZMÁN KERÁMIAMŰVESSÉG - ÉPÜLETKERÁMIA II

A 17. század  folyamán az izniki gyár termelése visszaesett, a század első felében azonban a hanyatlás egyelőre csak az előállított csempék minőségén látszott meg. A szerájbeli Nakkaşhane jelentőségének csökkenésével magyarázható, hogy a mintakészítés mindinkább a csempekészítők kezébe csúszott át, a motívumok egyszerűsödtek. A kor jellemzője az egy csempén megkomponált, majd egy adott felületen sokszorosan megismételt kép. A technikai kivitelezés is igénytelenebb lett: a klasszikus korszak ragyogó máza megkopott, és a korábbi sokszínűség elmaradt, helyét a kék illetve a türkiz vette át. A század első felében azonban még komoly alkotások születtek. Az isztambuli Topkapi Szerájban ekkor készült a Revan (1635), illetve a Bagdad (1637-39) pavilon, valamint a hárem számos termének csempeburkolata (1-2. kép). Ugyanilyen csempék díszítik az 1640-ben épült üszküdári Çinili dzsámit is. Kiemelkedő teljesítményként értékelhető, hogy a század közepén nagy tételekben szállítottak kék-fehér csempéket a távoli Kairóba, ahol 1652-ben Ibrahim Aga ilyen fali csempékkel burkoltatta az általa felújíttatott 14. századi mameluk mecsetet (3. kép). A sort az 1663-ban befejezett isztambuli Jeni Valide dzsámi zárja.

Az izniki műhelyek felvirágzásával egy időben, ugyancsak az uralkodói kezdeményezésre meginduló építkezéseknek köszönhetően egy fontos vidéki oszmán város, Damaszkusz kerámiaművessége is komoly fejlődésnek indult. A helybeli fazekasság számára komoly előrelépést jelentett, hogy a jeruzsálemi Sziklamecset felújítási munkálatainak befejeztével az Abdullah  Tebrízi vezette fazekas csoport nem tért haza, hanem Aleppóban, illetve Damaszkuszban folytatta munkáját. Ez utóbbi helyen, a 16. század második felében meginduló építkezéseknek köszönhetően csempe burkolatok sorozata készült. Az alkalmazott motívumkincs eleinte a klasszikus oszmán példát követte, majd a század végétől a damaszkuszi mesterek,  elszakadva az izniki előképektől, egy kötetlenebb, szabadabb, gyakran élőlényeket is megjelenítő ábrázolásmódot honosítottak meg. Technikailag azonban soha nem tudták utolérni az izniki műhelyek alkotásait. 

Gerelyes Ibolya