OSZMÁN DZSÁMIK II

Burszában született meg a harmadik oszmán dzsámi típus, az azonos méretű terekre osztott, ám különböző méretű kupolákkal fedett épület. Klasszikus példája az 1396-1400 között, a hagyomány szerint a nikápolyi csata zsákmányának felhasználásával  épült Ulu dzsámi (1. kép). A téglalap alaprajzú épület belső terét tizenkét oszlop húsz egyforma egységre osztja. A tereket fedő kupolák nem egyforma magasak, hanem befelé magasodnak, így  nem a mihráb előtti kupola a legmagasabb, hanem a jelképesen nyitva hagyott udvari, vagyis a şadirvan fölötti.  Ebbe a típusba szoktuk sorolni az edirnei  Eski dzsámit is (1402-1413). A négyzetes alaprajzú  tér kilenc részre tagolódik, mindegyik részt külön kupola fedi. A későbbiekben a dzsámi építészetben ez az épülettípus eltűnik, viszont ezzel az alaprajzi elrendezéssel épülnek a fedett bazárok.

A II. Murád idején, 1437-47-ben épült edirnei Üç Şerefeli dzsámi visszatérés az arab mecset    klasszikus,   nyitott  udvaros formájához (2. kép). A továbbiakban ez a forma vált az oszmán dzsámi-építészet jellemző alaprajzi típusává. A nyitott udvart kupolás árkádsor kereteli, középen a rituális mosakodást szolgáló kút, a şadirván. A dzsámi épülete zárt, a mihráb fölött emelkedik a legnagyobb kupola. A négy minaret az udvar négy sarkában áll, a legnagyobb a DNy-i, ez a dzsámi névadó, "három erkélyes" dzsámija. Ez volt az első alkalom az oszmán építészetben, amikor három erkélyt alkalmaztak a minareten. 

Az oszmán építészet egyik legszebb alkotása, a burszai Yeşil dzsámi gyakorlatilag szintén zaviye típusú alaprajzzal épült egy külliye részeként, 1412-1419 között, I. Mehmed szultán uralkodása idején. A külliyéhez medresze, imaret, hamam és türbe tartozott. A dzsámi kupolával fedett központi belső udvar köré rendezett épület, négy ívános belső szerkezettel. Az udvar két oldalán fűthető szobák nyílnak a dervisek számára. Az épület külön érdekessége, hogy  északi része emeletes. Ez a szakasz foglalja magába a szultán személyes imádkozó termét. A "zöld" elnevezés a belső csempe díszítés színére utal. A mihráb jobb oldalán olvasható felirat szerint a fali csempék tebrízi mesterek alkotásai. A későbbiek során is épült még zaviye típusú dzsámi, az edirnei  Muradiye (1434-36).