Iznik, az ókori Nícea, hegyekkel övezett, csendes kis tóparti város ÉNy-Anatóliában. Mint a formálódó Oszmán birodalom egyik első központja, komoly szerepet töltött be a 14. század első évtizedeiben. "Világhírét" azonban a 16-17. században itt működő fazekas kemencéknek köszönheti. Kérdés, miért éppen Iznikre esett a választás, amikor a 15-16. század fordulója körül állandó helyet kerestek a szultáni udvar igényeit kielégítő kerámia központ számára. A választ részben maga a természetes környezet adja, ahol minden, a kerámiagyártáshoz szükséges alapanyag adva volt. A helyszínen már a 14. század végétől működtek fazekasműhelyek, minőségi változást azonban valószínűleg az Edirnéből érkező, eredetileg tebrízi származású mesterek letelepedése hozott a 15. század végén. Az addig gyártott durva kivitelű, vörös agyag edények helyett ekkor jelentek meg a finom, fehér anyagú, fehér alapon kék mázas fajansz edények. A kiválasztáskor valószínűleg  nagy súllyal esett latba az a tény, hogy Iznik, a szintén esélyes Kütahyával szemben, közelebb esett a Birodalom fővárosához, Isztambulhoz. A kutatástörténet egyik paradoxona, hogy a korai izniki kerámia stílusokat két, Kütahyában készült edénnyel szoktuk meghatározni. Mindkét edényen örmény nyelvű, Kütahyára utaló felirat, és az 1510-es, illetve az 1529-es évszám olvasható (1-2.kép). A kiöntőcsöves korsó nyomán szoktuk a szultáni szerájban kialakított egyik első stílus irányzatot "Kütahyai Ábrahám" stílusnak nevezni. E stílus egyik legszebb példája egy I. Bajezid szultán türbéjéből származó mecsetlámpa (3.kép). A másik évszámos darab, egy hiányos nyakú palack  az ún. "Tugrakes spirális" (régebbi nevén "Aranyszarv") stílus jellegzetességeit viseli.

A 15. század végétől már vannak adataink arra vonatkozóan, hogy az izniki műhelyek termékei a szultáni szerájba is eljutottak; 1496-ban két, 1505-ben tizenegy darabot említenek egy kincstári jegyzékben. Nyilvánvaló, hogy a 16. század első felében a két központ még egyformán jelentős volt. A század 50-es éveitől az izniki műhelyek arculata átalakult, a hangsúly a fali csempe gyártás felé tolódott el. Isztambul közelsége, és az udvari műhelyekkel kialakított szoros kapcsolatok eredményezték az izniki műhelyek előretörését Kütahyával szemben.