1: Edirne: Selimiye dzsámi

2:  Isztambul:  Szultán Ahmet dzsámi

3: Isztambul: Ortaköy dzsámi

A klasszikus oszmán dzsámi építészet csúcspontja az 1569-1574 között épült edirnei  Selimiye dzsámi (1. kép). Az együttes Mimar Sinan alkotása, minden bizonnyal a legnagyobb műve. A kupola átmérőjének mérete meghaladja az Aya Sofya méretét, magassága azonban nem éri el azét. A dzsámi különlegessége a belső kiképzés eleganciájában és egyediségében rejlik. Az épület négy sarkán álló, hetven méter magas, három  erkélyes minaretek uralják  a város teljes horizontját. Az együtteshez két medresze és egy temető tartozik. Az építtető, II. Szelim türbéje azonban nem itt, hanem Isztambulban, az Aya Sofya kertjében található.

Szinán halála után az utolsó nagyméretű, impozáns együttes az I. Ahmed szultán által, Isztambul szívében emelt (1609-1617), a szultán nevét viselő komplexum, melyet a belső csempe borítás után a köznyelv "Kék mecsetként" emleget (2.kép). A hagyomány szerint a 1606. évi zsitvatoroki béke fölötti elkeseredés volt a fő oka, hogy az uralkodó mindent felül múló hatalmas dzsámit akart építtetni. Az Atmeydan déli oldalán a teljes területet meg kellett vásárolni, palotákat elbontani. Az eredetileg hét minaretesre tervezett épületnek végül, így is páratlan módon, hat minaretje készült el. A kupolás árkádokkal keretelt, négyszögeletes udvar méretei megegyeznek az dzsámi épületével. A belső csempeborítás az izniki műhelyek utolsó nagy vállalkozása volt.

Az oszmán dzsámi építészet 19. századi korszakának egyik kiemelkedő alkotása a Boszporusz partján álló Ortaköy dzsámi (3. kép). Építője ugyanaz a Karabet Balian és fia, Nikogos, aki a Dolmabahçe palotát (1853) is tervezte. Az uralkodó számára fenntartott részt  a bejáratnál helyezték el. Az épület  márvány borítású belső terét  szokatlanul nagyméretű és nagyszámú ablak teszi világossá.