Az épületek külső, vagy belső felületének fali csempékkel való díszítése az iszlám művészet történetében hosszú múltra tekint vissza. A legkorábbi emlékek a bagdadi kalifák szamarrai palotájából, a 9. század első feléből maradtak fenn.

A 15. század első felében, szinte minden előzmény nélkül, új fali csempe típusok jelentek meg Anatólia, Szíria és Egyiptom területén, talán a Timur Lenk által  Szamarkandban összegyűjtött, majd szabadon engedett mesterek munkássága nyomán. Az Oszmán birodalom első fővárosában, Burszában, 1412-19 között épült Jeşil dzsámi csempeburkolatát készítő fazekasok vezetője, a burszai származású Ali bin Ilyas Ali maga is éveket töltött Szamarkandban. Az is tény ugyanakkor, hogy a Jeşil dzsámi csempéit készítő keramikusok, a mihráb fülke fölött olvasható felirat szerint magukat "tebrízi"-ként nevezték meg. A Szamarkandból mindenfelé elkerülő mesterek teóriájával szemben egy olyan variáció is elképzelhető, amely szerint a 15. század első évtizedeiben az iráni Tebríz városából származó, helységről helységre vándorló fazekasmesterek készítették az új divatú csempéket. A 16. század közepéig e mesterek jelentős  szerepet töltöttek be Anatólia, Szíria és Egyiptom fali csempe gyártásában. Az egyik legnagyobb szabású vállalkozás, amelyben még részt vettek, a jeruzsálemi Sziklamecset  külső csempe burkolatának kijavítása volt  1545-1552 között. Ez utóbbi épület felújítása is része volt annak a nagyszabású építészeti programnak, amely a 16.század közepétől Nagy Szülejmán szultán kezdeményezésére indult meg. Ekkorra azonban már megszületett a birodalmon belül, Iznikben, az a műhely, amely képes volt az uralkodóház igényeit kielégíteni. Sőt, éppen ez az igény alakította át az izniki műhely arculatát, ahol az 1550-es évektől kezdve elsősorban fali csempét állítottak elő (1. kép). A század második felének legjelentősebb isztambuli épületeiben: a Süleymaniye dzsámiban (1557), Szulejmán szultán és felesége, Hurrem szultána türbéjében, vagy Rüsztem pasa 1561-ben épült dzsámijában az izniki kerámiagyártás klasszikus korszakának legszebb alkotásai láthatóak (2. kép). A század fordulója után lényeges változás következett be. Az utolsó nagy uralkodói megrendelés a Szultán Ahmet dzsámi több, mint 20.000 fali csempéjének elkészítésére vonatkozott. I. Ahmed szultán (1603-1617) uralkodása idején számos szultáni rendelet írta elő, hogy semmilyen más célra, mint e dzsámi díszítésére csempéket gyártsanak (3. kép).