1: Cink korsó. 16.század első fele 2: Íróeszköz doboz. 16.század második fele 3:  Niellós díszű öv. 18. század eleje

 OSZMÁN ÖTVÖSSÉG I -

UDVARI ÖTVÖSSÉG

A kézműves mesterségek sorában különleges hely illette meg az ötvösséget. Fontosságát példázza, hogy  a hagyomány értelmében, miszerint a szultán fiaknak egy kézműves  szakmát is meg kellett tanulniuk, I. Szelim szultán, és fia  Nagy Szülejmán az ötvösséget választotta.

Az oszmán ötvösség fénykorának a 16. század húszas éveitől a 17. század első harmadáig  ívelő időszakot tarthatjuk. A szerájbeli mesterek 1526. évi fizetési listája szerint ez időben 90, nemesfém-megmunkálással foglalkozó mester dolgozott Szülejmán udvarában. Számuk a századfordulóra 110-re emelkedett. Az ötvösműhelyben szigorú munka megosztás uralkodott. A fizetési listák  külön említik az ékkő csiszolókat, arany-inkrusztáció készítőket, ezüstszál-húzókat. Mások foglalkoztak a díszedények, csészék, tálak, és megint mások az ékszerek készítésével.

A 16. századi oszmán ötvösség egyik sajátos vonása a különleges anyagok együttes alkalmazása, valamint a tárgy felületének zsúfolt díszítése. Az arany és ezüst mellett cink ötvözeteket is használtak alapanyagként, és e háttérbe ágyazták az aranyszálak, illetve rubinok és türkizek alkotta díszítményt (1. kép). Más esetben, és nem csupán csak a fegyvereknél, az alapanyag vas volt, amelybe finoman megmunkált aranydíszítést tausíroztak. Az alapanyag nemcsak fém lehetett. Jade-kőből, nefritből, jáspisból, hegyikristályból,  gyöngyházból, elefántcsontból, ébenfából, sőt még rozmáragyarból is készítettek dísztárgyakat, melyek felületét azután még tovább díszítették arany-szálakkal, és ékkövekkel; elsősorban rubinnal és türkizzel (2. kép). Az áttetsző hegyikristály lapocskák alá  festett papírlapot helyeztek, ezzel is növelve az edény felületének zsúfoltságát. Az egyébként nagy becsben tartott kínai porcelán edényeket is sokszor, mint alapanyagot használták, és felületüket gazdagon díszítették aranyszálakkal, illetve arany foglaltba foglalt drágakövekkel.

A 17. század közepe után egyszerűsödés figyelhető meg (3. kép). Ekkor kerül előtérbe az ezüst tárgyak felületét feketére színező nielló-technika (3. kép), valamint a színes zománcok alkalmazása. A díszítőanyagok között megnőtt a korall és az igazgyöngy szerepe. Ugyancsak ez az az időszak, amikortól egyre erősebben érezhető az európai művészet hatása. Az ötvösök a hagyományos és új motívumokat eleinte gyakran alkalmazták együttesen is. Később - a hagyományos kartuson belül - megjelentek a csokrok és vázák, kiszorítva ezzel a tradícionális díszítő elemeket. 

Gerelyes Ibolya