|
|
 |
|
1: Izniki fajansztál. 1575 után
2: Csempe-panel a Rüsztem-pasa dzsámiból. 1560 körül
|
|
3: Izniki fajanszkorsó (1585 körül), Angliában készült aranyozott ezüst foglalattal
|
OSZMÁN KERÁMIAMŰVESSÉG -
IZNIKI KERÁMIA II
Az 1560-as évektől az izniki kerámiagyártásban is éreztette hatását a Kara Memi által kidolgozott ún. négyvirágos stílus. Természetesen a szultáni Nakkaşhanéból átvett, korábban alkalmazott motívumok sem mentek teljesen feledésbe. Hosszú évtizedeken keresztül tovább élt még az iráni eredetű ún. szaz leveles stílus, sőt gyakran alkalmazták a kettő kombinációját is. Az ekkor kialakított technikai változtatások legalább ilyen jelentősek voltak. Az addig is alkalmazott színtelen máz alatt, a kínai mintát követő hagyományos kék-fehér festés helyét egy élénkebb színvilág vette át. A legnagyobb technikai bravúr a relief-szerűen kidomborodó bólusz-vörös szín alkalmazása volt (1. kép). A 16. század második felében készült tárgyakon a kobaldkék, bólusz-vörös, türkiz és sötétzöld színek alkalmazása volt a legjellemzőbb. A háttér fehér, vagy kobaldkék lehetett (2. kép). 1582-ben, III. Murád szultán hatalmas ünnepséget rendezett, amelyre számos európai ország követét is meghívták. A banketten mintegy 1000 darab izniki edényt használtak. Talán nem véletlen, hogy az izniki kerámia európai divatja éppen ezután virágzott fel. A korabeli divat szerint e darabokat Európában készült fém-foglalattal látták el (3. kép).
A 17. század folyamán az izniki gyár termelése fokozatosan visszaesett. A sokat idézett török utazó; Evlia Cselebi 1648-as látogatása során már csak kilenc működő műhelyt említ, az egy évszázaddal korábbi háromszázzal szemben. Az épület kerámiát tárgyaló részben leírtak szerint ez a század első felében még nem mennyiségi, csak egyfajta minőségi romlást, egyszerűsödést jelentett- művészi és technikai tekintetben egyaránt.
17. századi magyar források, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem portai követeivel való levelezése alapján bizonyítható, hogy a 17. század második negyedében nemcsak Iznikben, hanem a birodalom fővárosában, Isztambulban is működtek fali csempe gyártó műhelyek. Bizonyíthatóan itt készültek a sárospataki bokályos ház fali csempéi. 1724-ben Iznikből hozott mesterek segítségével alapították meg az isztambuli Tekfursaray-beli kerámia műhelyt. A 18. század elejére azonban, mindezen próbálkozások ellenére a korábbi vetélytárs, Kütahya újra átvette a vezető szerepet.
Gerelyes Ibolya |