Az oszmán szőnyegkészítés fénykora a 15-17. század. A 18. században még készültek magas művészi színvonalat képviselő darabok, számuk azonban a 19. század folyamán fokozatosan csökkent, majd elkövetkezett az olcsó gyári festékes, exportra készülő tömegáru termelés korszaka. Az oszmán szőnyegek alapanyaga általában a tiszta gyapjú volt, domináló színük a vörös és a kék, de jellemző volt még a fehér, a barna, a sárga, a zöld és a lila. A legalapvetőbb típusok a szövött kilimek, a csomózott halik, az ezek kisebb változatát képviselő kalicék, és seccade nevű imaszőnyegek.
A szőnyegszövés folyamata a láncfonal keretre erősítésével kezdődik. A szőnyeg alapszövetének második eleme a két sorban beszövött vetülékfonál. A használat szempontjából a szőnyeg legfontosabb része a csomózott, bársonyos felület, ami általában két-két vetüléksort követő vízszintes csomósorokból áll. A szőnyegek mintázatát a különböző színű fonalakból kötött csomók alkotják. A szőnyeg minőségének meghatározásakor jelentős szempont az 1dm-re jutó csomók száma.
Az oszmán szőnyeg gyártás korai korszakából kevés emlék maradt fenn, ismereteink alapját nagyobb részt az európai festészetben ábrázolt darabok jelentik. E szerint a 15. század első felére a geometrikus formában stilizált állatalakos mintázat, pl. madarak ábrázolása volt jellemző. Az ún. Holbein (Hans Holbein 1497-1543 után), és Memling (Hans Memling 1433-1494 után), szőnyegek közeli rokonságban állnak egymással (1. kép). A kompozíció alapját négyzethálóba rendezett geometrikus motívumok alkotják. A Lorenzo Lotto (1480-1556) műveiről ismert "arabeszkes-rozettákkal" díszített szőnyegek a Holbein szőnyegek kortársai, de a korszakon belül egy sajátos stílust képviselnek.
Az isztambuli udvari manufaktúra tevékenységéről a 16. század elejétől vannak konkrét adataink. Az udvari szőnyegeknek két alapváltozatát szoktuk megkülönböztetni; medaillonos szőnyeg, illetve fülkés imaszőnyeg. Az előbbiek esetében a középmezőt terülő növényi mustra tölti ki, az utóbbiak tükrébe a mihráb-fülke képét szőtték. A 16-17. század jellegzetes típusai a "csillagos", "medaillonos", "kis-usak" (2-3. kép) és az ún. kettős imafülkés "erdélyi" szőnyegek. Ez utóbbi elnevezés az adott típus gyakori előfordulási, és természetesen nem a készítés helyére utal.
Gerelyes Ibolya
