1: A Divriği Ulu dzsámi portálja

2: Erzurum: Çifte minare medresze; faragott portál részlete

3: Divriği Ulu dzsámi, két fejű sas ábrázolása

SZELDZSUK KŐFARAGÁS

Az anatóliai szeldzsuk építészet egyik fel-tűnő jellegzetessége az épületek külső felületének, por-táljának, vagy akár teljes homlokzatának erőteljes, nagy méretű kőfarag-ványokkal való díszí-tése. A nagyobb dzsámik, a medreszék és a karavánszerájok bejárata komoly hasonlóságot mutat; kőfaragványokkal gazdagon díszített monumentális portálok, csúcsíves kapunyílások. A díszítés motívum rendszerét és stílusát illetően azonban területenként jelentős különbségek figyelhetőek meg. Divrigi, Sivas és Erzurum körzetében a magas reliefek, míg a Közép-anatóliai városokban, mint Konyában és Kayseriben a felületből kevéssé kiemelkedő, alacsony reliefek alkalmazása volt gyakoribb (1-2.kép).

Az iráni Nagy-Szeldzsuk építészet tégla-használatával szemben az anatóliai szeldzsuk művészet a kő-alapanyagot részesítette előnyben. A kőből való építkezés valószínűleg a helyi örmény és grúz hagyományok felhasználásán alapult. A korai 13. századi építményeken szögletes kúfi feliratokat, geometrikus mintázatot, rozettákat és ún. muqarnasz motívumot alkalmaztak. A 13. század közepe után stílusbeli váltás következett be, elburjánzó növényi motívumokkal., a kúfi írást pedig a nesih stílusú feliratok váltották fel.

A kőfaragásban ugyanaz az ikonográfia jelent meg, mint a stukkó díszítéseken és a fali csempéken. Az alapvető témák a Közép-ázsiai gyökerű sámánizmus tradícióiból eredeztethetőek, mint például a bolygók és csillagképek megszemélyesítése. Hasonlóan gyakori volt a vadász-jelenetek, vagy vadászó állatok ábrázolása. Az emberi alakokat keresztbe tett lábbal, ülő helyzetben jelenítették meg.

Népszerű motívum volt az évszakok változását szimbolizáló küzdelem az oroszlán és a bika között, illetve egy másik szimbolikus téma a párban, összefonódott testtel ábrázolt sárkány. A szeldzsuk művészetben tovább élt az a Közel-keleti hagyomány, amelyben az oroszlán a napot, a bika a holdat szimbolizálta. Az egy, vagy két fejű sas, mint erőt, védelmet szimbolizáló, már a Hettita korból ismert, ősi anatóliai jelkép a szeldzsuk művészetben is felbukkant, itt mint uralkodói embléma, testén “szultán” felirattal (3. kép). A fantasztikus, képzeletbeli lények; a szárnyas angyal-figurák, a szfinxek, hárpiák, griffek szintén megjelennek mint védelmet, áldást hozó alakok.

Gerelyes Ibolya