OSZMÁN DZSÁMIK I
 

A legegyszerűbb, legkorábbi oszmán  alapítású dzsámik alaprajzilag a szeldzsuk mescid-del voltak azonosak; kupolával fedett négyzet alaprajzú tér, előtte  nyitott oszlopos bejárat. Ilyen alaprajzi elrendezésű volt az 1333-ban épült izniki Haci Özbek dzsámi, az első feliratos, ma is álló oszmán épület. Ennek az alaprajzi elrendezésnek egy kissé tovább fejlesztett változata  az ugyancsak izniki Yeşil dzsámi (1378-1391, 1. kép). A téglalap alaprajzú belső tér két részre oszlik, a belső, négyzetes teret fedő kupolát két,  a teret megosztó nagyméretű oszlop tartja.

A korai oszmán dzsámi építészet második jellegzetes típusa az ún zaviye, vagy "fordított T" alaprajzú épület. Az egyik legkorábbi ismert épület az 1388-ban, I. Murád szultán által édesanyja, Nilufer Hatun számára emelt zaviye(a dervis-rendek számára fenntartott menedék). Az épületet részben dzsámiként használták, erre utal a déli traktus második helyiségének keleti oldalán elhelyezett, pontatlanul tájolt mihráb-fülke. Az épület K-, illetve Ny-felé nyíló szobái fűthetőek voltak, ezek lehettek a konyhák és a hálóhelyiségek (2. kép).

Az első "T"-alaprajzú burszai mecsetet Orhán építette 1339-ben. Az épülethez, amely egy  kisebb közösség gyülekezőhelyeként szolgált imaret (ún. szegénykonyha), fürdő és han (nagykereskedelmi raktár, később fogadó) is tartozott, így az első oszmán külliyék (a dzsámihoz tartozó, több épület együttesét magába foglaló építészeti egység) egyikeként tartjuk számon.

Ugyancsak Burszában, I. Murád szultán  egy sajátos, teljesen újszerű épületet emeltetett, az ún. Hüdávendigar dzsámit (1366-1385).  A kétszintes épület alsó része zaviye és mecset; a központi udvarra nyíló, kályhákkal fűthető szobákkal, déli végében a mecsettel. A felső szint a medresze, a központi udvar fölött elhelyezkedő, tanításra alkalmas nagy teremmel, a dersháne-val, két oldalt a diákok számára  épített cellácskákkal és négy nagyobbal a nevelők számára.

1390-1395 között építette I. Bajezid szultán a róla elnevezett külliyét, amelyhez a dzsámin kívül türbe, medresze, és kút is tartozott. A dzsámi maga  emlékeztet a klasszikus zaviye formára, azonban a kupolával fedett ima-csarnok sokkal nagyobb építészeti jelentőséget kapott. A központi udvarból nyíló szobák fűthetőek voltak (3. kép). 
 

Gerelyes Ibolya