MŰHELYEK, MŰVÉSZEK AZ ISZTAMBULI SZULTÁNI SZERÁJBAN
Az 1420-as években, Herátban, a timurida Báiszunqur palotájában működött az az első műhely, amelyet uralkodói parancsra, tudatosan hoztak létre, azzal a céllal, hogy az ott dolgozó különleges tudású és tehetségű művészek munkáját összehangolják. Minden bizonnyal ez, a kéziratokat és miniatúrákat készítő "stúdió" szolgált előképül az egyéb művészeti ágakban tevékenykedő mesterek munkájának megszervezéséhez is. A 15. század második felében, illetve a 16. század elején a tebrízi uralkodói palotában már ilyen módon kialakított műhelyekben dolgoztak a művészek, akik közül 1473 után számosan kerültek át az isztambuli szultáni szerájba. Ők alkották a magját azoknak a további szerájbeli műhelyeknek, amelyeket II. Bajezid szultán (1481-1512) alapított. A Bajezid udvarában dolgozó művészek közül többet már név szerint ismerünk. I. Szelim szultán (1512-1520) uralkodásának idején az isztambuli szerájba újabb művészek csoportjai "érkeztek". Ekkor került ugyanis az oszmán uralkodó kezére a Szafavidák tebrízi palotája (1514), illetve a kairói citadella (1517). A hatalmas zsákmány a kincstárba, a mesterek a szerájbeli műhelyekbe kerültek.
I. Szülejmán szultán (1520-1566) uralkodásának kezdetére már kialakult és megszilárdult a szerájbeli műhelyek működési rendje, az ott dolgozó kézműves mesterek és művészek: az Ehl-i Hiref csoportosításának, besorolásának, fizetésének módja. A mesterek és művészek szakmánként elkülönített, erősen specializált csoportokban dolgoztak. Szinte minden egyes munkafolyamatot külön erre szakosodott művész végzett el, így egy-egy alkotás számos művész közös munkájának eredményeként jött létre. Minden, a szerájban dolgozó művész a Hazinedarbaşi, illetve helyettese; a Hazine Kethüdasi felügyelete alá tartozott. Ők ketten a szultán személyes tulajdonába tartozó tárgyakat őrző belső kincstár, az ún. Enderun vezetői voltak. Az egyes elkülönült szakmai csoportoknak külön-külön is megvolt a maguk vezetője. A szerájbeli mestereket illetően több, 16. századi fizetési jegyzék is fennmaradt. Ezek a listák nemcsak a művészek fizetésére, illetve származására vonatkozóan tartalmaztak adatokat, hanem utaltak az egyes embereknek a csoporton belül elfoglalt helyére, nevezetesen mester, segéd, vagy inas voltára. A szerájbeli műhelyek feleltek a szakmai utánpótlás képzéséért is. Az inasok és segédek azok közül a keresztény gyermekek közül verbuválódtak, akik a gyermekadó, az ún. devşirme révén kerültek Isztambulba.
Nemcsak az Ehl-i Hiref tagjai dolgoztak a szultáni udvar számára. Ha szükséges volt, az isztambuli céhek tagjait, vagy a birodalom bármely más városából származó mestereket is összegyűjtötték a szerájban.
Gerelyes Ibolya
