Keresés

 

1: Nesih stílusban írott Koránlap (1499). Másolta Seyh Hamdullah 

2: Sülus illetve nesih stílusban írott Korán-lap. Másolta Ahmed Karahisari (1546-47)

3: Ahmed Karahisari kalligráfiája: három írásmód egymás mellett: celi, muhakkak és nesih

 
OSZMÁN KALLIGRÁFIA
 

Az iszlám művészetek sorában az írásnak különleges szerepe volt. Számos írásstílust használtak, attól függően, hogy milyen alkalomból, kinek, mit írtak le. A kalligráfia története tulajdonképpen töretlen láncolat; az új nemzedékek a régi írás szolgai másolásán nőttek fel. A 13. században élt Yakut al-Mustasimi, az utolsó abbászida kalifa titkára,  a kurzív írás hat alapvető változatát dolgozta ki; mégpedig - török írásmód szerint - a sülüs, nesih, muhakkak, reyhani, tevkii és rikaa írásmódokat. Az általa kidolgozott mintát évszázadokon át követték az iszlám kalligráfusok. Az oszmán kalligráfia egyik megújítója II. Bajezid szultán tanítómestere; Sejh Hamdullah (1429-1520) volt. A legenda szerint a szultán kérésére negyven nap alatt alkotta meg saját stílusát, a nesih egyik változatát (1. kép). Szülejmán szultán korának egyik legnagyobb kalligráfusaként Ahmed Karahisarit (1469-1566) tartjuk számon. Aki,  Seyh Hamdullahhal ellentétben,  az általa másolt Korán-lapokon szívesen alkalmazott egyszerre többféle írásmódot is (2. kép). Az ő nevéhez fűződik az épületeken alkalmazott nagyméretű ún. celi stílus kidolgozása (3. kép). A 17. század második felében élő Hafiz Osman (1642-1698) volt az oszmán kalligráfia újkori megújítója. Őt követően már nem Seyh Hamdullah, hanem az ő munkáit másolták, sőt nyomtatták is egészen a 19. századig. E századból Mustafa Rakim (1757-1826) nevét kell megemlítenünk, aki a szultáni tugra újra komponálásával írta be nevét a kalligráfia történetébe.

 

 

Az Oszmán birodalomban a kalligráfusok három csoportját különböztetjük meg:

  • fizetett tanárok, akik alsó fokú iskolákban, az ún. mektebekben írásra oktatták a gyermekeket
  • professzionalista másolók, akik rendelésre másoltak iratokat
  • képzett tanárok, akik egyben művészek voltak, a szerájbeli iskolák tanulóit oktatták, vagy gazdag megrendelőknek dolgoztak. A szerájbeli Nakkaşhane kalligráfusai az itt érvényesülő szigorú munkamegosztás következtében csak a szövegeket másolták, díszítéssel, illusztrálással nem foglalkoztak. Ők rajzolták viszont a szultáni tanácsban, a dívánban megtárgyalt ügyekről a szultán nevében kiküldött fermánok (parancsok) és berátok (kinevezési, birtok kiutalási okmányok) tetejére a mindenkori szultán kézjegyét, a tugrát.

 

Gerelyes Ibolya