A közép-ázsiai eredetű kusánok (kínai forrásokban: jüe-csi) nyugat felé vándorolva az i.e. 2. században Baktriában telepedtek le, s az ottani görög műveltséget átvéve az i.sz. 1. században dinasztiát és birodalmat alapítottak, mely legnagyobb kiterjedésekor magában foglalta Észak-Indiát a Narmadá-folyóig (i.sz. 1-3. század). A Kusán-kor művészetének két jól elkülönülő területe az erős hellenisztikus és iráni hatást mutató Baktria-Gandhára régió északnyugaton, illetve a kusánok déli fővárosa, Mathurá, mely indiai esztétikai alapokon állt. A Kusán művészet fontos aspektusa az uralkodó isteni mivoltának hangsúlyozása. Az iráni és más nyugat-ázsiai – hellenisztikus, római és párthus -- kultúrákból származó uralkodói kultusz a pénzeken, az uralkodói címekben, az uralkodói szentélyek (Szurkh Kótal, Afganisztán és Mát, Mathurá mellett) alapításában, és az utóbbiban elhelyezett uralkodói ábrázolásokban jutott kifejezésre.

A templomot valószínűleg nem mindennapi használatra, hanem szertartási célra szánták. A templomon belül a két koncentrikus falgyűrűből álló, apró cellákkal körülvett építmény lehetett a szentély. Úgy tűnik, hogy a templomot – valószínűleg a Kusán-kor végén – szándékosan lerombolták, s ekkor csak a szentély szobra maradt a helyén. Az életnagyságúnál nagyobb ülő alakot a felirat olvasati javaslata Vima Kadphizészként azonosítja, s keletkezési idejét kb. i.sz. 126-ra teszi. A szobor ülésmódjának, trónusának, ruházatának szinte minden eleme – a tunikából és csizmából álló, szkíta típusú viselet, a földön nyugvó lábak, melyet „európai” ülésmódnak is nevez az indiai ikonográfia, s az ennek megfelelő trónus -- idegen (nem indiai) eredetű, míg a stílus és a megmunkálás – a testformák teltsége, az ábrázolás általánosító jellege, a részletek vonalas ábrázolása -- jellegzetesen indiai. A merev, frontális ábrázolás tiszteletet ébreszt. Kaniska életnagyságú szobra szintén felirata alapján azonosítható. Ruházata, mely a szkíta nemes öltözködését tükrözi, szögletes, szinte geometrikus hatást kelt, s élesen különbözik az indiai művészetben mindenütt jellemző, áttetsző, testhez simuló ruháktól. A szigorú frontalitás, melyet a kifelé fordított lábfejek hangsúlyoznak, kétdimenziós koncepciót tükröz. Kaniska katonai erényeit a fegyverek – buzogány és kard – jelzik. Bár mindkét szobor feje hiányzik, egy Mathurában talált, hegyes szkíta föveget viselő fejből következtetni lehet a szobrok valószínű fejtípusára.

Renner Zsuzsanna

1: Vima Kadphizész. Uralkodói szentély, Mát, Mathurá (Uttar Pradés), Kusán-kor, kb. i.sz. 126. Vöröses homokkő, magasság: 209 cm. Mathurái Múzeum, Mathurá

(Fotó: Bachhofer, Ludwig: Die Frühindische Plastik. Pantheon, Firenze, Kurt Wolff Verlag, München, 1929. I-II. 2. kötet, 77. tábla)

2: Kaniska. Uralkodói szentély, Mát, Mathurá (Uttar Pradés), Kusán-kor, kb. 2. század. Vöröses homokkő, magasság: 170 cm. Mathurái Múzeum, Mathurá

(Fotó: Bachhofer, Ludwig: Die Frühindische Plastik. Pantheon, Firenze, Kurt Wolff Verlag, München, 1929. I-II. 2. kötet, 76. tábla)

3: Fej. Mathurá (Uttar Pradés), Kusán-kor, kb. 2. század. Vöröses homokkő, magasság: 43 cm. Nemzeti Múzeum, Újdelhi

(Fotó: Codrington, K. de B.--Irwin, John--Gray, Basil: The Art of India and Pakistan. Faber and Faber, London, 1949. 14. tábla, 64. kép)