|
|
DZSAINA HEGYI SZENTÉLYEK
A dzsaina vallás alapítójaként a 6. században élt Vardhamána Mahávírát tartják számon, aki úrrá lett a szenvedélyeken, és tökéletes tudásra tett szert: Dzsina, azaz „Győztes” lett. A hagyomány szerint Mahávíra a huszonnegyedik a tírthankarák („ösvénycsináló”, „gázlókészítő”) sorában. Tanítása szerint az újjászületések láncolatából való megszabadulás meditáció és aszkézis útján lehetséges.
A dzsaina templomépítészet a hindu hagyományt követi, melyben fontos szerepet játszik a Hegy, a Világhegy (Méru), az istenek Himalájabeli lakóhelyének szimbolikája. A dzsainák ezért legszentebb zarándokhelyeiket hegytetőn építették. Az indiai kozmológiában a Méru-hegy a dzsambúdvípa („a szegfűbors kontinense”) közepén emelkedik, összeköti a három világot: az alvilágot, a földet és az eget, s körülötte keringenek a bolygók. A dzsainák szerint a Méru helye közelebbről Mahávidéha (Mahávíra szülőföldje), az emberek világa. A Méru paradicsomi hely, lábainál és lépcsőin a szentek, csúcsán a sziddhák (tökéletes lények) templomai állnak. Az emberek világán kívül fekszik a nandísvaradvípa (a tírthankarák szigete), hegyein a tírthankarák templomaival.
A Méru-hegyen és a tírthankarák szigetén álló paloták jelentik a dzsaina templomépítkezések ideálképét, ezeket próbálják itt a földön - földi hegytetőkön - megépíteni. Hegyi szentélyeik Ábú-hegyen és Ránakpurban (Rádzsaszthán), Satrunydzsajában és Palitánában (Gudzsarát), valamint Sravana Bélgólában (Karnátaka) találhatók. Sravana Bélgólában áll Báhubalí (népszerű nevén Gómmatésvara) óriási - 18 méter magas - monolit kőszobra, melyet Csámunda Rája, IV. Rádzsamalla Nyugati Ganga uralkodó minisztere adományozott 983-ban. Báhubali Risabhanáthának, az első tírthankarának a fia volt és dzsaina szent, aki a hagyomány szerint olyan hosszan állt mozdulatlanul meditálva, hogy indák nőtték be a testét. A szobor az ún. kájótszarga meditációs pózban ábrázolja, melyet kis terpeszben állva, leengedett, s a testtől kissé eltartott karokkal kell gyakorolni. Az ábrázolásmód merev, a vállak szögletesek, a felsőtest szinte geometrikus. A dzsaina szobrászatra általában is jellemző ez a fajta nehézkesség, ami azonban nem stílusbeli hiányosság, hanem a dzsainizmus realisztikus, materiális-aszkétikus doktrinájából levezethető forma. Miközben a hinduizmus spiritualitása a kőszobrászat alkotásait is szinte átlényegíti, addig a dzsaina művészetben a nehéz anyag nagyon is valóságos, szinte lehúz. A dzsainizmus anyag-felfogása híven tükröződik a dzsaina művészet súlyosságában, merevségében.
Renner Zsuzsanna
1: Dzsaina templomok. Satrunydzsaja, Káthiávár-félsziget (Gudzsarát)
(Fotó: Glasenapp, Helmut von: Heilige Statten Indiens. Georg Müller Verlag, München, 1928. 231. kép)
2: Dzsaina templomok. Ábú-hegy (Rádzsaszthán), Szólankí-korszak, 11. század és később
(Fotó: Glasenapp, Helmut von: Heilige Statten Indiens. Georg Müller Verlag, München, 1928. 234. kép)
3: Gómmatésvara. Sravana Bélgola (Karnátaka), Nyugati Ganga-korszak, 983. Teljes magasság: kb. 18 méter.
(Fotó: Baktay Ervin: India művészete. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1958. 284.o., 243. kép)
|