A KELET-DEKKÁN BUDDHISTA SZOBRÁSZATA

A SZÁTAVÁHANA-KORSZAKBAN

Amarávatí fontos buddhista központ volt a Kelet-Dekkánon (Ándhra Pradés), mely több évszázados előzmény után az i.sz. 2. században és a 3. század elején élte virágkorát. A Nagy Sztúpa a 2. században, a Szátaváhana-dinasztia fénykorában kapta végleges formáját, amikor felületét fehér márvány domborműves kőlapokkal borították, és díszes kerítéssel (védiká) vették körül. Amarávatí művészetének zsúfolt mozgalmassága, életteli lendületessége, olykor lebegő, vibráló nyugtalansága egyedülálló az indiai művészetben, és stílusa nagy hatással volt Srí Lanká és Délkelet-Ázsia művészetére is. Domborműveinek túlnyomó része ma múzeumi gyűjteményekben (a londoni British Museum-ban, a madrászi Government Museum-ban, a delhi Nemzeti Múzeumban, a párizsi Musée Guimet-ben, stb.) található. A sztúpa eredeti formáját részint a sztúpát borító kőlapok ábrázolásaiból, részint a régészeti adatokból ismerjük. Szánycsíval ellentétben a sztúpakerítés bejáratai felett nem emelkedtek kapuk (tórana), és szvasztika alaprajzot sem rajzoltak ki.

A bejáratok szabad rálátást engedtek a velül szemközt, a sztúpa oldalában elhelyezett Buddha- vagy más buddhista ábrázolásra. A bejáratokat kétoldalt oroszlánok őrizték. A sztúpa talapzatának a bejáratokkal szemközti ábrázolások feletti, teraszszerű kiugrásai öt-öt kőoszlopot tartottak, melyek rendeltetése nem tisztázott (hasonló szerkezeti megoldással találkozunk Srí Lankán is, ahová Amarávatí hatása kisugárzott). A sztúpatestet borító kőlapok közül sok a Buddha életének jeleneteit és előző születéseinek történeteit (dzsátakák) ábrázolta.

A jelenetek mélyen faragottak, zsúfoltak, mozgalmasak, és valósághűbbek, mint a régióban készült korábbi alkotások. Amarávatí művészetének kialakulásában a nyugat-dekkáni művészeti iskolák (Kárlí, Nászik, Kánhérí) hatásán kívül a római művészettel való kapcsolat is szerepet játszhatott, mely utóbbi az India keleti partjai mentén az i.sz. 1. századtól létesült római kereskedőtelepeken keresztül érvényesülhetett.

A perspektíva megjelenésében és a valósághűségben a római művészet hatása közvetlenül -- jóllehet az indiai kontextusba integráltan – érvényesül. Amarávatí domborművein egymás mellett él a Buddha jelképi és antropomorf ábrázolása. A Buddhák testfelépítése meglehetősen masszív. Hol mindkét vállat takaró, tógaszerű ruhát, hol az egyik vállat szabadon hagyó átvetőt viselnek. Bódhiszattva-ábrázolások ritkán fordulnak elő.

Renner Zsuzsanna