A DEKKÁN ÉPÍTETT TEMPLOMAI A KORAI

NYUGATI CSÁLUKJA-KORSZAKBAN

A Dekkán nyugati felén, Aihóle környékén száznál több templom épült a Korai Nyugati Csálukja-dinasztia (kb. 6. század közepe – 8. század közepe) uralkodása alatt, melyek a legkorábbi összefüggő épített templomegyüttest alkotják Indiában. Néhány dzsaina szentélytől eltekintve a templomok többsége hindu.

A Dekkán az észak-, illetve dél-indiai művészeti tendenciák találkozási sávja lévén nem meglepő, hogy a templomegyüttesen belül egymás mellett találjuk a kialakulófélben levő északi (nágara) és déli (drávida) templomtípust; előbbi méhkasszerű tornyáról, utóbbi emeletekre tagolt, piramisszerű tetőfelépítményéről ismerhető fel. Emellett azonban több szokatlan épületszerkezet-típus is megtalálható itt. Példa erre a félköríves apszisban végződő ún. Durgá-templom.

Az apszissal záródó téralakítás már a legkorábbi, csaitja típusú barlangcsarnokok korából ismert. A korai buddhista sztúpakerítések és barlangszentélyek ábrázolásaiból azonban azt is tudjuk, hogy félköríves záródású, dongaboltozatos épületek – a korai időszakban fából építve -- szabadon álló változatban is léteztek. Ezt a hagyományt viszi tovább az ugyanilyen szerkezetű, de téglából emelt csézarlái csaitja csarnok (Ándhra Pradés, kb. 3. század), melynek dongaboltozatos teteje az indiai hagyománynak megfelelően nem valódi, hanem álboltozatos szerkezettel épült. Ezt a csaitját sokáig Gupta-korinak vélték, ám földrajzi elhelyezkedése és a hasonló nágárdzsunakóndai (Kelet-Dekkán, 3. század) buddhista épületekkel való rokonsága egyaránt a korai datálást indokolja. (Eredetileg a csézarlái csaitja is buddhista célt szolgált, s csak később alakították át a Siva-tisztelet jegyében.) Ez az archaikusnak nevezhető épülettípus még megjelenik a mámallapurami monolit szentélyek („rathák”) között (7. század első fele), de ezt követően önálló épülettípusként nincs folytatása; formája a dél-indiai templomok kaputornyának (gópura) záróelemeként él tovább.

Az aihólei ún. Durgá-templom is már jelentős mértékben módosítva mutatja a régi félköríves szerkezetet: a templomot oszlopos pradaksina (rituális körüljárásra szolgáló)-folyosó öleli körül, s a szentély előterében – a hindu templom standard változatának megfelelően -- oszlopcsarnok (mandapa) található, mely nem különül el a pradaksina folyosótól. A torony ugyan északi (sikhara) típusú, de a dekkáni templomokra jellemző módon meglehetősen alacsony. A dekkáni templomok feltűnő sajátossága az erőteljes vízszintes tagoltság, melyet a nagyméretű kőlapokból rakott, szinte lapos tetőszerkezetek tesznek hangsúlyossá.

Renner Zsuzsanna

1: Csaitja szentély (Kapótésvara-templom).

Csézarlá (Ándhra Pradés), kb. 3. század

(Fotó: Baktay Ervin: India művészete.

Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1958. 212. o., 170. kép)

2: „Durgá”-templom. Aihole (Karnátaka),

Korai Nyugati Csálukja-korszak, kb. 7. század vége - 8. század eleje

(Fotó: Rowland, Benjamin: The Art and Architecture of India.

Penguin Books, London, 1953. 76. tábla, A)

3: Huccshimalligudi-templom.

Aihole (Karnátaka), Korai Nyugati Csálukja-korszak, kb. 7. század vége - 8. század eleje

(Fotó: Baktay Ervin: India művészete.

Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1958. 215. o., 172. kép)