DEKKÁNI SZIKLACSARNONOK A KALACSURI-KORSZAKBAN

Elephanta sziklacsarnokairól ismert sziget Mumbáí (korábban Bombay) partjai előtt az Arab-tengerben. A barlang -- valójában egy négyszögletes oszlopcsarnok (mandapa) -- a mahárástrai Kalacsuri-dinasztia (kb. 520-600) alatt keletkezett a 6. század közepén. Annak ellenére, hogy domborműveit a portugálok a 16. században jelentősen megrongálták, ma is a dél-ázsiai művészet egyik legnagyszerűbb emléke. A minden építészeti ornamenst nélkülöző csarnokbelső robusztus oszlopai a monumentális hatású domborművekkel együtt kitágítják a teret, és egyfajta teremtéskori őserőt sugallnak. A négy oldalról megközelíthető szentélyben linga – Siva phallikus szimbóluma, kozmikus teremtő erejének jelképe – van elhelyezve, jóni talapzaton, azaz a női princípiummal egységben, kifejezve a világegyetem Sivában megvalósuló teljességét.

A szentély bejáratait hatalmas kapuőrök (dvárapála) őrzik; megformálásuk klasszikus egyszerűsége a Gupta- és korai poszt-Gupta korra jellemző stílust tükrözi. A barlang falait Siva különböző megjelenési formáinak -- Félig Férfi, Félig Nő (Ardhanárísvara), a Tánc Ura (Natarádzsa), a Gangát Tartó Siva, az Andhaka démon megölője, stb. – ábrázolásai töltik ki. Az ábrázolások ikonográfiáját a korabeli irodalom kozmogóniai, mitológiai, történeti és részben művészeti tárgyú művei, a puránák fogalmazzák meg. Az egyik domborművön Lakulísa, a saivák Pásupata szektájának alapítója jelenik meg. Nem kizárt, hogy a csarnok teljes ikonográfiai programja Pásupata elképzelést tükröz, amely szerint a teremtés látszólag összeegyeztethetetlen aspektusai Sivában egyesülnek.

A fő ábrázolás Sivát Mahésvaraként („Nagy Isten”) jeleníti meg. A mellközépig ábrázolt, háromfejű alak középső, meditációba merült arca Sivát, a baloldali, kígyókkal ékesített fej Siva haragvó megjelenési formáját, Aghóra Bhairavát, a jobboldali, békés női arc Siva női energiájá (saktí), Umát ábrázolja. Az arcok egyes feltételezések szerint az egyetemes minőségeket (szattva: erény, szépség; tamasz: tompaság, sötétség; radzsasz: szenvedély, energia), illetve ezek egységét jelenítik meg. A dombormű, a barlang félhomályos északi falán való mesteri elhelyezése folytán annyi fényt kap csupán, amely által úgy tűnik, mintha a fenséges alak a sötét semmiből emelkedne ki: megformált a formátlanból, manifesztált a manifesztálatlanból, magának a teremtésnek a megfogalmazásaként. Elephanta szobrászata a Gupta-kor művészetének klasszikus stílusjegyeit viseli magán.

Renner Zsuzsanna

1: Mahésvara a Siva-barlang déli falán. Elephanta (Mahárástra), Kalacsuri-korszak, kb. 6. század közepe

(Fotó: Kramrisch, Stella: The Art of India. The Phaidon Press, London, 1955. 100. kép)

2: Mahésvara a Siva-barlang déli falán, részletek: Aghóra-Bhairava és Vámadéva-Umá. Elephanta (Mahárástra), Kalacsuri-korszak, kb. 6. század közepe

(Fotó: Kramrisch, Stella: The Art of India. The Phaidon Press, London, 1955. 101-102. kép)

3: Táncoló Siva. Elephanta (Mahárástra), Kalacsuri-korszak, kb. 6. század közepe

(Fotó: Kramrisch, Stella: The Art of India. The Phaidon Press, London, 1955. 99. kép)