A származásukra és hagyományaikra büszke rádzsputok („királyok fiai”) kultúrája a 14-19. század között virágzott India északnyugati részének fejedelemségeiben (a legfontosabbak: Dzsaipur, Dzsódhpur, Dzsaiszalmér, Bíkánér, Kótah, Mévár). A nagy rádzsput erőd- és palota-komplexumok eredetileg védelmi célra épültek a rivális fejedelemségekkel és a terjeszkedő iszlámmal szemben.

A 18. században kezdtek megjelenni a városi paloták, amikor a birodalmi hadsereg fenyegetésétől már kevésbé kellett tartani. A tipikus rádzsput erőd-palota hegytetőn álló, egységes komplexum, amelyben az erődfalak, s a falakon belül a palota különböző részei megszakítatlan épülettömeget alkotnak. Szinte kisebb városok, melyek háború esetén nemcsak az uralkodó és udvartartása, de a környező falvak lakói és állatai számára is védelemet és ellátást nyújtottak. A Mughal paloták hatására elkülönül a férfi és a női szárny (mardáná, ill. zenáná). Még a szerényebb palotákban is van szentély, mardáná a férfiak hálóhelyéül, zenáná a nők és a gyerekek számára, valamint szolgaszállás, konyhák és ebédlők.

A nagy rádzsput paloták belső szerkezete bonyolult, labirintusszerű, különböző szinteken elhelyezkedő kertekkel, termekkel és számtalan, sokszor szabálytalan alakú, többnyire kis méretű szobával, melyeket rámpák és lépcsők kötnek össze. A szentély gyakran nagy templom, a mardáná és a zenáná maga is kiterjedt komplexum magánlakosztályokkal, saját szolgaszállással, kertekkel és pavilonokkal. A mardánában kaptak helyet az államügyek intézésére szolgáló helyiségek és a képtár (csitrasálá) is. A nyilvános szárnyban nyilvános és magánkihallgatási csarnok, fegyvertár, kincstár, stb. kapott helyet. A palota alatti raktárakban tároltak minden, az udvar számára szükséges árut. A lakóépületekhez számos istálló is csatlakozott. Építészetileg a rádzsput paloták jellegzetes eleme a kiugró, oszlopos erkély (dzsárókha). A paloták építésénél alkalmazták az iszlám építészetből átvett boltívet, de inkább csak technikai megoldásként, esztétikai értéket nem képviselt. A 17. századi, fényűző Mughal paloták Ágrában és Delhiben a belső tereket illetően sem maradtak hatás nélkül a rádzsputok erőd-palotáira, ami elsősorban a lakószárnyak kényelmének és fényűzésének növekedésében nyilvánult meg. A hagyományos indiai enteriőr padló-orientált, és az ágyon kívül más bútort alig alkalmaz, így a helyiségeket szőnyegek, párnák, hímzett baldachinok és textíliák tették lakályossá. A férfi lakosztály hálószobáiban kedvelt volt a színes üvegberakás.

Renner Zsuzsanna