Dél-India művészetének klasszikus korszaka a tamil Csóla-dinasztia uralkodása alatt (9. század közepe --13. század), a szubkontinens déli részének keleti oldalán (Koromandel) alakult ki. A Csóla-kor szobrászatát eleganciája, a stilizáltság és naturalizmus finom egyensúlya avatja klasszikus művészetté. A Csóla bronzszobrászat nagyszerű alkotásokat hozott létre - ez a korszak az indiai bronzszobrászat csúcspontja. Több száz bronz - közöttük számos nagyméretű alkotás - maradt fenn ebből az időből. Az első templomvárosok (Tanydzsúr, Csidambaram) kialakulásával a szobrászat - különösen a bronzszobrászat -- iránti igény soha nem látott méreteket öltött. Mivel a templomok többsége saiva, a Siva-ábrázolások vannak túlsúlyban. A Csóla szobrászat par excellence témája Siva Tánckirályként (Natarádzsa) való ábrázolása. A szövegek Siva 108 táncáról beszélnek, melyek között békések és haragvóak egyaránt vannak. A Siva Natarádzsa formájának szentelt csidambarami templom gópuráján mind a 108 táncot ábrázolták. Leghíresebb tánca az, mellyel elpusztítja a világegyetemet, megteremtve ezzel az új teremtés lehetőségét.

A kozmikus táncot járó alak a világmindenséget szétfeszítő és összetartó centrifugális és centripetális erők egyensúlyát és középpontját szimbolizálja. Bal hátsó kezében lángot tart , mellyel felégeti a világegyetemet, jobbjában dobot, melynek hangja az új teremtés kezdetét jelzi. Természetes kezei közül a jobb félelemoszlató tartásban (abhaja mudrá) van, bal karja „elefántormány-tartásban” (gadzsahaszta) keresztben a mellkasa előtt. Testsúlyát tartó, kissé behajlított jobb lábával a Tudatlanság démonján tapos, előre lendülő bal lába a tánc forgását jelzi. A forgástól hajfürtjei vízszintesen terülnek szét feje körül, fejdíszét virágfüzérek, kígyó, ékszerek, vigyorgó emberi koponya és a holdsarló alkotja. Testét beavatási fonalak és ékszerek díszítik, öltözete tigrisbőr. Mellkasa sáfránykenőccsel, teste többi része hamuval van bedörzsölve, arcán mosoly. Alakját lánggyűrű veszi körül. A Csóla-szobrászat alkotásai között kis számban világi tárgyú művek - királyok és királynék ábrázolásai -- is előfordulnak.

A Csóla királynő dúsan ékszerezve, fejedelmi tartásban áll előttünk. A lehelletnyit oldalt billentett fej, a testsúlyt tartó láb oldalán a csípő hajlata, valamint a váll ellentétes mozdulata rajzolja ki az indiai szobrászat jellegzetes, ún. „háromszorosan hajlott” (tribhanga) testtartását. A bronzszobrok talapzatán sokszor látható fúrt lyukak templomi ünnepeken való körülhordozáskor a tartórudak beillesztésére szolgáltak.

Renner Zsuzsanna

1: Siva, a Tánc Ura (Natarádzsa). Tiruvelangadu (Tamil Nádu), 11. század. Bronz, magasság: 114 cm. Állami Múzeum, Madrász

(Fotó: Codrington, K. de B.--Irwin, John--Gray, Basil: The Art of India and Pakistan. Faber and Faber, London, 1949. 50. tábla, 309. kép)

2: Siva, a Tánc Ura (Natarádzsa). Velankanni (Tamil Nádu), 11-12. század. Bronz, magasság: 97,5 cm.Állami Múzeum, Madrász

(Fotó: Codrington, K. de B.--Irwin, John--Gray, Basil: The Art of India and Pakistan. Faber and Faber, London, 1949. 51. tábla, 310. kép)

3: Csóla királyné. Madrász (Tamil Nádu), 13-14. század. Bronz, magasság: 53 cm. Magángyűjteményben

(Fotó: Codrington, K. de B.--Irwin, John--Gray, Basil: The Art of India and Pakistan. Faber and Faber, London, 1949. 57. tábla, 321. kép)