A Gupta művészet (4-6. század) ránk maradt alkotásai túlnyomóan vallási jellegűek. A kor vallási kultuszában továbbra is jelen van a buddhizmus, a hinduizmus és a dzsainizmus, de előtérbe kerülnek a theisztikus tendenciák. A hinduizmus csaknem két évezrede tartó formatív korszaka ekkor ér véget; két nagy theisztikus kultuszának, a Visnu-központú vaisnavizmusnak és Siva-követő saivizmusnak, valamint a hozzájuk kapcsolódó pantheonnak és ikonográfiának a kialakulásával ekkorra éri el kiforrott állapotát. Visnut elsősorban avatárái (földi megtestesülés, inkarnáció) formájában tisztelik. Ezekre mindig olyankor kerül sor, mikor a világrendet veszély fenyegeti.

A legáltalánosabban elfogadott tíz inkarnáció a következő: Hal (matszja), Teknős (kúrma), Vadkan (varáha), Emberoroszlán (naraszimha), Törpe (vámana), Csatabárdos Ráma (Parasuráma), Ráma, Krisna, Buddha, Kalki. Gupta-kori ábrázolásaik közül legnevezetesebb az a monumentális dombormű Udajagiriben, amely az óceán mélyére süllyedt Földet megmentő Vadkant jeleníti meg. A közép-indiai Vidisá környéke (ma: Madhja Pradés) fontos korai Gupta művészeti központ volt. Udajagiriben húsz barlangszentélyt vájtak a sziklába, melyek a hindu művészet legkorábbi épen fennmaradt együttesét alkotják, s tanúsítják, hogy az 5. század elejére a hindu ikonográfia számos eleme rögzült. A Varáha-domborművet rejtő 5. számú barlang homlokzatának domborművei kapuőröket (dvárapála), Ganésát, Visnut és a Bivalydémont megölő Durgát (Mahísászuramardiní) ábrázolják. A barlangbelső domborűvén a Varáha vadkan fejjel, embertesttel jelenik meg (nrivaráha, „ember-vadkan”), agyarán tartva a Prithiví istennő alakjában megszemélyesített Földet. Kilépő bal lábával az üdvözlő tartásban ábrázolt kígyó (nága) királyon tapos. Testén keresztben Visnu erdei virágokból font füzére (vanamálá) látható. A vizet, vagyis az óceánt, hullámvonalak és az óceán urának ábrázolása jelzik.

A Varáha mint a legfőbb istenség megtestesülése előtt hódoló bölcsek hosszú sorokban jelennek meg a Vadkan két oldalán. Gangá és Jamuná folyóistennők ábrázolása az oldalfalakon került elhelyezésre. A dombormű, számos más dél-ázsiai alkotáshoz hasonlóan, valószínűleg több szinten értelmezhető. Ezek egyike a mitológiai történet közvetlen olvasata. Egy másik, politikai nézőpontú olvasat szerint Gangá és Jamuná istennők ábrázolása a Madhjadésára, a Gupta-birodalomnak a két folyó által közrefogott központi területére utal, a Varáha pedig a birodalmat védelmező Gupta uralkodót szimbolizálja.

Renner Zsuzsanna

1: Varáha-dombormű. Udajagiri (Madhja Pradés), Gupta-kor, 5. század eleje

(Fotó: Kramrisch, Stella: The Art of India. The Phaidon Press, London, 1955. 47. kép)