Adzsantá barlangszentélyei a Nyugat-Dekkánon (Mahárástra), a Vaghórá-folyó völgykanyarulatának magas sziklafalában létesültek a Guptákkal szövetséges Vákátaka-dinasztia idején, az i.sz. 5. század 2. felében. Építészetileg és szobrászatilag egyaránt a Gupta-kor klasszikus művészetének körébe tartoznak, és nemcsak festészeti, hanem plasztikai díszítésük gazdagságáról és magas kvalitásáról is nevezetesek. A barlangszentélyek létesítésének második, 5-7. század közötti szakaszában a Dekkánon mahájána buddhista barlangok létesültek. A 28 adzsantái mahájána buddhista barlang többsége vihára, azaz kolostor, mindössze két csaitja (gyülekezeti csarnok) csarnok van közöttük. A Vákátaka-korszakban ugyanakkor a vihárák teljes -- szerzetesi lakhelyekkel, gyülekezőcsarnokkal és szentélyekkel, tehát kultikus funkcióval ellátott -- monasztikus egységekké alakulnak, emiatt csökken a csaitja-csarnokok jelentősége. A kultusztárgy mindig a Buddha; Buddha-ábrázolások jelennek meg a csaitjákban elhelyezett sztúpákon is.

A 26. számú csaitja barlang, mely Adzsantá alkotó művészetének utolsó, gazdagon díszített periódusából való, méretében és kivitelében már a 6. század nyugat-indiai hindu és buddhista csarnokait előre. A vízszintes sávokban floreális motívumokkal faragott oszlopok felett tanító Buddhák sorával és a Gupta-korra jellemző növényi ornamentikával dúsan díszített fríz fut körbe. A sztúpát Buddhák, bódhiszattvák és építészeti elemek ábrázolása borítja. A Buddha trónusát oroszlánok tartják (szimhászana), feje mellett kétoldalt virágfüzérrel hódoló repülő égi lények (vidjádhara, „tudás-tartó”) láthatók.

A Buddhát, különösen az adzsantái alkotó periódus vége felé, gyakran „európai” ülésmódban (pralambapádászana, „leengedett lábú ülés”, amikor a két láb a trónusról leengedve a földön nyugszik) jelenítik meg. Nem világos e forma megjelenésének a magyarázata; lehetséges, hogy valójában Maitréját ábrázolják ezek az alkotások, hiszen neki – fő kultusztárgyként – tipikus megjelenítési formája az „európai” ülésmód. A csarnok oldalhajója körüljárási célt szolgál (pradaksinapatha). Itt kapott helyet a fekvő (parinirvána) Buddha monumentális – hét méter hosszú -- ábrázolása, mely a Buddha nirvánába való végleges távozására, azaz halálára utal (az óriás Buddha-ábrázolás Indiában ritka, Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában terjedt). Buddha alakját alul a gyászoló tanítványok, felül az istenek ábrázolása keretezi.

Renner Zsuzsanna

1: A 19. számú barlang bejárata. Adzsantá (Mahárástra), Vákátaka-korszak, kb. 5. század vége

(Fotó: Coomaraswamy, Ananda K.: History of Indian and Indonesian Art. Edward Goldston, London, 1927. XXXVIII. tábla, 154. kép)

2: A 26. sz. barlang (csaitja) apszisa. Adzsantá (Mahárástra), Vákátaka-korszak, kb. 5. század vége

(Fotó: Baktay Ervin: India művészete. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1958. 162. o., 121. kép)

3: Parinirvána Buddha. 26. sz. barlang, Adzsantá (Mahárástra), Vákátaka-korszak, kb. 5. század vége. Hossza: 707 cm

(Metszetrajz: Burgess, James--Fergusson, James: The Cave Temples of India. Allen, Trübner, Stanford Griggs, London, 1880. L. tábla)