Keresés

    

 

 

A RÁSTRAKÚTA-KORSZAK MONOLIT TEMPLOMÉPÍTÉSZETE

 

 

 

 


Ellóra a monolit templomok építészetének csúcspontját képviselő Kailászanátha-templom és több mint harminc barlangszentély színhelye a Dekkán nyugati felén, Adzsantá közelében (ma Mahárástra állam). Már a 6. század végén fontos hindu központ, majd a 7. században és a 8. század elején a mahájána buddhista barlangok létesítésének utolsó fontos helyszíne.

 

 

A Sivának szentelt Kailászanátha (a ”Kailásza-hegy Ura”)-templom (8. század 2. fele) a hinduizmus felülkerekedését jelzi a Rástrakúta-dinasztia alatt. A monolit templomok az indiai építészet különleges alkotásai, melyek az épített templomok minden építészeti jegyét hordozzák, de nem építéssel, hanem a sziklatömb (a hegy) lefaragásával hozzák létre őket. Kedveltségük oka kettős: egyrészt az indiai hagyományban rendkívül fontos a szikla elemi, nem teremtett (szvajambhú, „önmagától létező”) jellege, másrészt a hindu templom alapvető szimbolikája a hegy-barlang kettősségre épül.

 

A kultusztárgy helye a négyszögletes, zárt, cellaszerű központi szentély (garbhagriha, „mag-ház”, „anyaméh-ház”), a hegynek mintegy anyaméhe, amelyben az istenség inkarnálódik; a felette emelkedő torony (sikhara) a világ középpontjában emelkedő szent Méru hegyet, az istenek lakóhelyét szimbolizálja. A leghíresebb monolit templom az ellórai Kailászanátha, mely a sziklaépítészet több évszázados hagyományát feltételezi és koronázza meg. Valójában nem is egyetlen épület, hanem egy harminc méter magas főépületből, Nandi (fehér bika, Siva hátasállata)-szentélyből, kapuépítményből, kerengőből és mellékszentélyekből álló, mintegy 90x53m alapterületű komplexum. Melléképítményeivel együtt minden sajátosságában megegyezik az egykorú déli (drávida) típusú épített templomokkal, melyek az északi stílusú templomok magas, kissé domború körvonalú tornyával szemben alacsonyabb, piramis alakú, kupolaszerű elemmel záruló tornyukról könnyen felismerhetőek. A hegybezárt templom drámai hatását a templom területének fontos pontjain elhelyezett, nagyméretű domborművek is fokozzák. Az ikonográfiai program érdekessége, hogy míg az ábrázolások többsége a bejárattól balra Sivához és a Siva-mitológiához, addig a bejárattól balra Visnuhoz és köréhez kapcsolódik. A templom egyik híres domborművén Rávana démonkirály fenyegeti Siva és isteni hitvese, Párvatí Himalájabeli otthonát, a Kailásza-hegyet. A tízfejű, húszkarú, félelmetes szörny megpróbálja felemelni a hegyet, hogy megfélemlítse az istenséget, ám Siva lábujja egyetlen mozdulatával a hegy mélyének börtönébe zárja a démont.

 

Renner Zsuzsanna

 

 

 

1: Kailászanátha-templom. Ellóra (Mahárástra), Rástrakúta-korszak, 8. század 2. fele

 

(Fotó: Renner Zsuzsanna)

 

 

2: Kailászanátha-templom. Ellóra (Mahárástra), Rástrakúta-korszak, 8. század 2. fele

 

(Fotó: Renner Zsuzsanna)

 

 

3: Rávana rázza a Kailásza-hegyet (Rávanánugraha). Kailászanátha-templom, Ellóra (Mahárástra), Rástrakúta-korszak, 8. század 2. fele

 

(Fotó: Renner Zsuzsanna)