A legjellegzetesebb buddhista építmény, a sztúpa ereklye elhelyezésére szolgál. Az ereklyetartó edény készülhetett kristályból, nemesfémből, bronzból, melyet azután kőládikában vagy szorosan illeszkedő kőlapok közé illesztve helyeztek el a sztúpa belsejében. A legismertebb ereklyetartók -- a bímaráni ereklyetartó (i.e. 1. század vége) és az ún. Kaniska- ereklyetartó (kb. i.sz. 2. század) Gandhára területéről valók. Az afganisztáni Bímaránban előkerült, rubin berakásos arany ereklyetartó mind datálását, mind ikonográfiáját tekintve számos vitára adott alkalmat, melyeknek hátterében a Buddha-képmás kialakulásának máig eldöntetlen kérdése áll.

Az ereklyetartóval együtt megtalált pénzek arra engednek következtetni, hogy a tárgyat az i.e. 1. század végén temették el, ennek ellenére általánosabban elfogadott az i.sz. 1. századi vagy még későbbi datálás. A hagyományos indiai művészettörténet ugyanis az anthropomorf Buddha-ábrázolás megjelenését az i.sz. 2. századra teszi, melyet egy anikonikus fázis– jelképekkel történő ábrázolási hagyomány – előzött volna meg. Az ereklyetartón nyolc alak ábrázolása látható. A főalak Buddha, kétoldalt kísérőivel, a felé üdvözlő tartásban forduló Brahmával és Indrával – ez a jelenet kétszer ismétlődik. Közöttük szintén üdvözlő tartásban előre lépő alakok láthatók, akik bódhiszattvaként azonosíthatóak. Az ábrázolások kiforrott buddhista ikonográfiát mutatnak (a fejdudor, a félelemoszlató kéztartás, az átvető viseléi módja, a dicsfény, a kísérő alakok, stb.), ezért bármikor keletkezett is a tárgy, már hosszú ábrázolási hagyománynak kellett mögötte állnia. I.e. 1. század végi keletkezésének elfogadása a Buddha-képmás kialakulásáról szóló nézetek teljes átértékelését teszi szükségessé. A Kusán-kor (i.sz. 1-3. század) híres, de szintén sokat vitatott emléke az ún. „Kaniska” ereklyetartó, amely Sáhdzsí-kí-dérhíben (a régi Kaniskapura, Kaniska Kusán uralkodó fővárosa, a mai Pésávár mellett) került elő a mára elpusztult ún. „Kaniska” sztúpából. Felirata Kaniska nevét említi, ám a tárgy testén látható ábrázolás nem hasonlít a pénzeiről ismert, birodalom- és korszakalapító I. Kaniskára, a buddhizmus nagy patrónusára. Emiatt, valamint a tárgy viszonylag durva kivitele miatt felmerült, hogy az nem I. Kaniska, hanem valamelyik azonos nevű utóda idejéből való. Az ereklyetartó fedelén lótusztrónuson Buddha ábrázolása látható kísérőivel, az aszkéntaként megjelenített Brahmával és a koronát viselő Indrával.

Renner Zsuzsanna

1: Ereklyetartó. Afganisztán, Bímarán, kb. i.e. 1. század vége. Arany, rubin berakás, alak magassága: kb. 3 cm. British Museum, London

(Fotó: Coomaraswamy, Ananda K.: History of Indian and Indonesian Art. Edward Goldston, London, 1927. XXIV. tábla, 88. kép)

2: Ereklyetartó. Pakisztán, Sáhdzsí-kí-Dhérí, kb. 2. század. Fém, magasság: 19 cm. Pésávari Múzeum, Pésávar

(Fotó: Coomaraswamy, Ananda K.: History of Indian and Indonesian Art. Edward Goldston, London, 1927. XXIV. tábla, 89. kép)