MATHURÁ BUDDHISTA SZOBRÁSZATA A KUSÁN-KORBAN

Mathurá kereskedelmi utak találkozásánál fekvő, régi város Észak-Indiában, zarándokhely és az i.sz. 1-5. század között fontos szobrászati központ. A korabeli nagy vallások: a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus egyaránt jelen voltak itt. Művészetének fő alkotó periódusa a Kusán-kor (i.sz.1-3. század). Szobrászatának jellegzetes anyaga a gyakran sárga foltos vörös homokkő. A Kusán-kor virágzó buddhista művészetéhez köthető -- nagyjából egyidejűleg Gandhárában és Mathurában – a Buddha- és bódhiszattva-ábrázolások elterjedése, melyek egyszersmind az első ikonográfiai típusokat képviselik az indiai művészetben. Miközben Mathurá alkotásainak ikonográfiája gyakran megegyezik a gandhárai alkotásokéval, addig stílusukat tekintve a tisztán indiai hagyományban gyökereznek, mely Gandhárától függetlenül, önállóan fejlődött. Mathurá nagyméretű Kusán-kori Buddha- és bódhiszattva-ábrázolásai – mint amilyen a felirata szerint a Bála nevű szerzetes (bhiksu) által adományozott „bódhiszattva” (ikonográfiája alapján inkább Buddha)-- súlyosan megformált testtömegeikkel a Maurja- és a Sunga-kori jaksa- és csaurítartó ábrázolásokkal mutatnak rokonságot. Az indiai hagyományhoz való tartozást mutatják a húsos testformák, a hosszú, dhóti-szerű, áttetsző ruha, a terpeszállás, a kerek arc, a kissé merev mosoly, a borotvált fő, stb. is. A korszak ülő Buddháinak gyakori ismérve a spirálisan csavarodó usnísa, mely egy kaparda nevű tengeri csigára emlékeztet, s emiatt ezeket a Buddhákat kapardin-Buddhának is nevezi az irodalom.

További jellemző a dicsfény szélének cakkozott díszítése. A keresztben egymásra helyezett lábak (vadzsraparjankászana), az oroszlántrónus, a dicsfény felett a megvilágosodás fája (bódhi-fa), a bódhiszattva-kísérők és a sztélé tetején a repülő égi lények (vidjádhara) a korszak ábrázolásainak standard elemeivé váltak. Mathurá buddhista kontextusában nem buddhista témájú alkotások is megjelennek több domborművön, melyekről feltételezik, hogy talán alamizsnagyűjtésre szolgáló edényt tartottak, mivel ezek minden esetben kolostorok területén voltak felállítva. A domborművek témája: a borivás, a részegség és egyes részletek -- pl. egyes műveken a görögös ruházat -- nyugati hatásra, sőt valamely dionüszoszi rítus jelenlétére utal. A rituális borivás az ókori Indiában sem volt ismeretlen, ezért lehetséges, hogy a Kusán-korban érvényesülő nyugati hatások csak megerősítettek egy már létező hagyományt.

Renner Zzuzsanna