Az észak-közép-indiai (ma: Madhja Pradés) Khadzsúráhó a Csandélla-dinasztia fővárosa volt a 10-12. században. Kizárólag templomai maradtak fenn, melyek az észak-indiai templomépítészet csúcspontját képviselik. Az eredetileg itt állott több mint nyolcvan templomból mára 25 templom - saiva, vaisnava és dzsaina -- maradt fenn.

A hindu templom a világmindenség szimbóluma, középpontjában az istenséggel. A tipikus felépítésű templom a bejárati oszlopcsarnokot (mandapa) és a szentélyt összekötő „közbülső térrel” (antarálá) együtt hármas tagolódást mutat. A kultusztárgy helye a négyszögletes, zárt, cellaszerű központi szentély (garbhagriha, „mag-ház”, „anyaméh-ház”); a felette emelkedő torony (sikhara) a világ középpontjában emelkedő szent Méru hegyet, az istenek lakóhelyét szimbolizálja. Khadzsúráhóban a sikhara körül megjelenő fiatornyok a hegység képzetét erősítik. A szentélyt rendszerint körüljárásra szolgáló folyosó (pradaksinapatha) veszi körül. A szentélyben elhelyezett fő kultusztárgyat - mely Siva templomok esetében mindig Siva phallikus szimbóluma, a linga, Visnu templomok esetében az istenség ülő, álló vagy fekvő ábrázolása - kísérő istenségek: megjelenési formák vagy inkarnációk (avatára), a főisten családjához tartozó istenségek (pariváradévatá), égtájőrök (dikpála), bolygóistenségek (navagraha) stb. -- ábrázolásai veszik körül meghatározott rendben a szentély külső falán, az oszlopos csarnokban és a templom külső falain. Utóbbiakat a fülkékben elhelyezett istenábrázolásokon kívül rendszerint égi lények - apszaraszok, égi szépségek, égi zenészek (gandharvák), stb. - ábrázolási borítják. Az északi (nágara) templomépítészeti stílus fő jellegzetessége a magas, kissé domború körvonalú torony, tetején a lapított, kerek, bordás zárókővel (ámalaka) és a halhatatlanság italát tartalmazó korsóval (kalasa).

A hindu vallás szerint a rituális szempontból helyesen felépített templom az istenség valóságos lakhelye. Az építésére vonatkozó előírásokat a vásztusásztrák („építészet tankönyvei”) tartalmazzák. Építését konzervatív építészeti technika jellemzi: a hindu építészet rituális előírásai tiltják a boltív és a kupola használatát, így azokat gerendás áthidalások, álboltívek, vízszintes kőlap-rétegekből felrakott tömör tornyok vagy álkupolák helyettesítik. A hindu és dzsaina templomok között stílusbeli különbségek nincsenek. Khadzsúráhóban a templomok külső falán számos erotikus ábrázolással találkozunk, melyeknek újabban egyfajta mágikus védelmező szerepet tulajdonítanak.

Renner Zsuzsa

1: Laksmana-templom. Khadzsúráhó (Madhja Pradés), Csandélla-korszak, i.sz. 954

(Fotó: Szabó Krisztina)

2: Szobordíszek a Laksmana-templom külső falán. Khadzsúráhó (Madhja Pradés), Csandélla-korszak, i.sz. 954

(Fotó: Tóth Zsuzsanna)

3: Mithuna-párok a Laksmana-templom külső falán. Khadzsúráhó (Madhja Pradés), Csandélla-korszak, i.sz. 954

(Fotó: Szabó Krisztina)