Az Indiába hódítóként érkező iszlám a 13. század elejétől a 19. század közepéig rendelkezett a szubkontinensen államisággal; ez a történelmi korszak az indiai iszlám művészet kialakulásának és virágzásának kora. Két nagy alkotó periódusa a Delhi Szultánátus kora (1206-1526) és a Mughal-birodalom kora (1526-1858).

Az indiai iszlám művészetet általánosságban az építészet, valamint a díszítő- és iparművészetek túlsúlya jellemezi, a szobrászatnak az iszlám vallási előírásaiból következő háttérbe szorulásával párhuzamosan. Az iszlámmal a muzulmán építészet jellegzetes épülettípusai (mecset, minaret, síremlék) és egyes, a hindu építészet által nem alkalmazott szerkezeti megoldások (kupola, boltív) is megjelennek Indiában. A díszítőművészet terén újdonság a kalligráfia ornamentikus használata, a kőberakás, az áttört kőrács alkalmazása. A Delhi Szultánátus alatt folyamatosak voltak az építkezések a fővárosban, Delhiben, amelynek hét városa közül ötöt (Lálkót /Méhrauli/, Szirí, Tughlaqábád, Dzsahán Panáh, Firózábád /Firózsáh Kotlá/) a delhi szultánok építtettek.

A Delhi Szultánátus korát a főként hadjáratokkal fenntartott, laza szerkezetű észak-indiai iszlám birodalom kialakulása jellemezte, így épületeire nagymértékben rányomta a bélyegét az egymást váltó dinasztiák hódító és katonai jellege. A korszak síremlékeinek többsége puritán, erődszerű építmény. Az első mecsetek (maszdzsid) lerombolt hindu templomok helyén, azok faragott köveinek felhasználásával készültek.

Az indiai iszlám építészet első emléke, a Quvvat-ul-iszlám (az „iszlám dicsősége”) mecset Delhiben, 1199-ben épült. Kerengőjén eredeti formájukban kerültek felhasználásra a lerombolt hindu templom oszlopai. Néhány évvel később épült fel a Mekka irányát jelző fülke (mihráb), mely Indiában a nyugati oldalon található; mára ebből a monumentális központi ív, s a mellette szimmetrikusan elrendezett kisebb ívek maradtak fenn. A Quvvat-ul-iszlám mecset - az indiai iszlám építészetre jellemző módon - simára csiszolt felületű, szorosan összeillesztett kövekből épült. Ívei nem valódi boltívek, ami helyi (indiai) építőmesterek alkotására vall, csakúgy, mint az ívek kereteinek gazdag növényi ornamentikája. A mecset 73 m magas tornya, a Qutb Mínár a hódító iszlám dicsőségét hirdeti. A tornyon körbefutó, gazdagon faragott kalligráfia-sávok és az erkélyek alatti, pompás sztalaktit gyámok szintén az indiai kőfaragók és szobrászok mesterségbeli tudását dícsérik.

Renner Zsuzsanna