A kelet-indiai Orissza a 7. századtól az indiai építészet és szobrászat egyik legfontosabb régiója. Templomépítészete az észak-indiai (nágara) hagyomány egy jellegzetes változata, amely többek között a szentélytől elváló oszlopcsarnok (dzsagamóhana), a lapított ívű szentélytorony és hatalmas bordás záróköve (ámalaka) révén különbözik a standard észak-indiai típustól. A fő templomi központok Bhubanésvar, Konárak és Purí. A 13. században épült konáraki Nap-templom az indiai építészet egyik legkoncepciózusabb alkotása. A talapzaton álló, egykor monumentális épületegyüttesből mára csak a talapzat és a dzsagamóhana maradt fenn. A templom eredeti megjelenését egy pálmalevél kéziratban megőrzött rajzból ismerjük. A Szúrjának, a Napistennek szentelt templom hét ló húzta óriási szekér formájában épült. Az orisszai építészet csúcspontját képviselő templom egyszersmind magasfokú asztronómiai ismereteket tükröz. A Ganga-dinasztiabeli I. Naraszimhadéva által megkezdett nagyszabású építkezés húsz év alatt befejeződött, s a felszentelést követően 1258-ban, mágha hónapban (január-február), a fehér félhónap (növekvő hold) 7. napján, a Napisten születésnapján került sor a végső aktusra, a fő kultusztárgy elhelyezésére. Ez a nap akkor vasárnapra esett, mint minden hetedik évben, s ezért különösen szerencsés előjelű volt.

A templom fő funkciója a Napisten születésnapjának megünneplése volt minden évben, továbbá a mindennapi naprítusok, a napnak a zodiákus jegyeiben való előrehaladását ünneplő havi ceremóniák, a napéjegyenlőségekkel és a napfogyatkozásokkal kapcsolatos rítusok elvégzése volt. A Szúrja égi járművét húzó, s a hét napjainak megfelelő hét ló ábrázolását a keletnek tájolt templom előterében helyezték el. A kocsi 12 pár, egyenként több mint három méter átmérőjű kerekét, melyek a 12 állatövi jegyet jelképezik, a terasz oldalán faragták ki. A dzsagamóhana bejárata felett a kilenc bolygó, illetve bolygóisten (navagraha) ábrázolását helyezték el. Elhelyezésük a Nap-templomban különösen adekvát, ám ábrázolásuk egyébként is része a hindu templomok ikonográfiájának. Khadzsúráhóhoz hasonlóan a Nap-templom szobrászati díszítésének is részét alkotják az erotikus ábrázolások, s Orisszából is ismertek a különféle foglalatosságok közben megörökített- ruhájukat igazító, levelet író, talpukból tüskét kihúzó, gyermeküket dajkáló, magukat tükörben nézegető -- égi szépségek ábrázolásai.

Renner Zsuzsanna