1-4: Nemzeti Kulturális Örökség Hivatala (Teherán)

ELÁM MŰVÉSZETE

Elám valaha termékeny, napjainkban perzselő éghajlatú tájon, a délnyugat-iráni Khuzisztán tartomány területén alakult ki a Kr. e. 4. évezred elején. A folyóktól öntözött Szúsziánai-síkságon, ezen az Irán későbbi történetében inkább alárendelt helyzetű vidéken tehát előbb indult meg az államszerveződés, mint bármely másik körzetben. A térség jólétének megalapozásában többek között a szomszédos mezopotámiai kultúrák, valamint az ugyancsak közeli zagroszi – részben nomád, részben földművelő – törzsek segítettek, mivel a két nagy táj metszéspontjában Elám bőséges hasznot húzott a kereskedelmükből. Kedvező feltételek között az ország kelet és nyugat felé is terjeszkedni tudott, máskor viszont könnyen két tűz közé került: Babilónia felől megszállhatták, miközben a hegyvidék lakóival is konfliktusai támadtak. 3000 évnél is hosszabb történetét ezért rövid, de ragyogó felfénylések, és évszázados sötét foltok tarkítják. Miként írására és egész kultúrájára, építészetére is Mezopotámia gyakorolta a legnagyobb hatást. A sokszor tévesen Elám fővárosának tartott Szúszából (1. kép) töménytelen mennyiségű leletanyag került elő, de legfontosabb építészeti maradványai a Kr. e. VI. századnál nem régebbiek. Négy halomból áll, legmagasabb az ún. fellegvár. Keletre, alacsonyabb terepen húzódott a tulajdonképpeni város.