1: André Godard nyomán 2-3: Sárközy Miklós

PERSZEPOLISZ

Fársz tartomány szíve a Kúh-e Rahmat-hegyvidék, valamint az annak keleti szegélyén elnyúló Marvdast-síkság. E táj kedvező domborzati, etnikai, stb. viszonyainak számos korai iráni civilizációs kísérlet köszönhető. Később bizonyára ugyanezen tényezők hatására született meg az egyetemes művészettörténet egyik kiemelkedő emléke, Perszepolisz. A Paszargadait minden tekintetben felülmúló új palotaváros helyét I. Dareiosz (Kr. e. 522-486) jelölte ki a hegyvonulat és a fennsík határvonalán. 450 x 300 méter alapterületű, részben természetes teraszon áll, amelyről az egész Marvdast áttekinthető. Kb. 521-től kezdve Dareiosz és a későbbi Akhaimenidák másfél évszázadon keresztül szépítették ezt a lenyűgöző palotákkal, oszlopcsarnokokkal, díszkapukkal és lépcsősorokkal ékes együttest mindaddig, míg 331-ben makedón katonák romba nem döntötték (1-2. kép).

Eltérően az Iráni-magasföld addigi műemlékeivel – beleértve Paszargadait is –, Perszepolisz építéstörténete viszonylag jól ismert, hála a nagyszámú királyfeliratnak. A terasz falán olvasható I. Dareiosz háromnyelvű ékírásos felirata, amelyből kiderül, hogy a mű építtetője ő maga volt. Nyugati irányból roppant méretű kétkarú lépcső vezet fel a teraszra: miként az odafent látható kisebb, de sokkal díszesebb lépcsők, ez is 180 °-ban visszafordulva éri el a bejáratot. 111 lépcsőfok alkotja, amelyek mindössze 10 cm magasak, így akár lóval is járhatók. Közvetlenül a lépcső után emelkedik az I. Xerxész (Kr. e. 486-465) korát képviselő bejárati csarnok (3. kép). „Nemzetek Kapuja”-ként is ismert; előzménye Paszargadaiban keresendő, végső soron azonban asszír mintaképekből válogat. Három nyílása közül egyik a lépcsőre, a többi keletre és délre néz. Keleti irányban még nagyobb, de befejezetlen kapu mellett vezet a látogató útja. Ez csak kétnyílású, a négy központi oszlop és a töredékben maradt emberfejű szárnyas bikák azonban nagyon hasonlónak ígérkeztek. A két kapu tájolása is azonos. A főbejárat felől a híres apadána vagy trónterem, a másik kapuból az ún. százoszlopos csarnok közelíthető meg, amelyek kétségkívül az óperzsa építészet legemlékezetesebb példái közé tartoznak.

Szántó Iván