|
|
 |
PÁRTUS KORI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK
MEZOPOTÁMIÁBAN
A kor legszebb épületegyüttesei Irán helyett Irakban keresendők. Ahogyan a nyugat-iráni terasztemplomok önálló fejlődésébe a pártusok csak igen kevéssé szóltak bele, Mezopotámiában is zavartalanul folytatódtak a helyi hagyományok, és a sok különböző regionális áramlat majd csak a Szászánidák idején fog egy összbirodalmi stílusban ötvöződni. Nagyon aktív építőtevékenység zajlott például a Tigris és az Eufrátesz középső szakasza mentén, az egykori Asszíria központi területén. Ehhez az örökséghez a Kr. e. 1. és a Kr. u. 3. század közötti időszakban a Pártus Birodalom jelenléte, a Római Birodalom közelsége és az ekkorra arabbá váló lakosság sajátos identitása hozott új színeket. Hatra (al-Hadar), a leglátványosabb romváros ugyanolyan gyűrűs szerkezetű, mint a térségbeli Zincirli és Abra hettita települések (1-3. kép). Tornyokkal erődített kettős fala több római támadást visszavert, az odabenti város építészete mégis erős római hatást mutat, amilyen keletebbre, iráni területen elképzelhetetlen lett volna. Középen zárt, téglalap alaprajzú, oszlopsorral keretezett szakrális körzet (themenos) terül el, amelynek keleti kétharmadán nincs komolyabb épület: talán a későbbi mecsetudvarok előképe ez, vagy csak egyszerűen további régészeti kutatásra vár. Az egyetlen kivétel az ún dipteros, egy kettős kolonnáddal koszorúzott rómaias templom (1. kép). Míg a cellát oldalról szegélyező oszlopok korinthosi jellegűek, a lépcsős emelvényen álló szentély homlokzatát ión oszloprend tartja, amelynek párkányzata – szír-palmyrai mintára – középen félkörívet metsz a timpanonból.
Nyugaton a themenost újabb fal szakítja meg, amögött összpontosult Hatra vallási élete, a központjában Samas napisten templomával (2-3. kép). Ennek stílusa erősen eltér a dipterostól. Az itt csupán tagoló és díszítő szerepet játszó oszlopok kikerültek a figyelem középpontjából a hatalmas, dongaboltozatos csarnokok (ejván) miatt, amelyekből a főtemplom egy egész sorozatot mutat be. Mivel ezeknek az íveknek nincs alátámasztásuk, építésükhöz elengedhetetlen a gipszhabarcs használata. Más városokban, például Assurban (as-Sarqát), majd Ktésziphónban is találkozhatunk a lassan, de biztosan a térség legjellemzőbb homlokzattagoló megoldásává váló ejvánokkal. A szászánida kori ktésziphóni palota e mezopotámiai tradíció tetőpontja (4. kép).
Szántó Iván |
