|
|
 |
|
1: Szántó Iván (2004)
|
2-3: Nemzeti Kulturális Örökség Intézete (Teherán)
|
|
SZELDZSUK ÉS ILKHÁNIDA MECSETEK
A szeldzsuk korban felgyorsult az iszlám építészet terjedésének irama mind Iránban, mind – a 13. századtól – Anatóliában. Országos jelentőségű mecsetek mellett, mint az iszfaháni dzsámi, bőven van példa kisebbekre is. A kísérletezés, az innováció kora ez. Tipológiai szempontból kiemelkedő jelentőségűek a négyejvános épületek, amelyek udvara ejvánokkal épült körbe. Így vált iránivá a korai arab mecsetforma, és rövidesen már arab területeken is hódított. Iszfahán mintaként szolgált, de sok szempontból kivétel maradt. Egyrészt egy már meglévő rendszer fokozatos, lassú bővítésével alakult ki, azaz harmonikus arányai nem előre kigondolva keletkeztek. Másrészt a kettős kupola sem találhatott sok követőre, ahhoz túl költséges volt. A szeldzsuk és az ilkhánida négyejvános mecsetek álalában csupán egykupolásak: a kupolatér a qiblaoldal ejvánja mögött van. Így épült a 12. században a zavárai, a 14. században pedig a varámíni nagymecset (1. kép). Csak később, a megalomániára hajlamos timurida építészetben alkalmaztak ismét két, esetenként négy kupolát. Szigorú szabályok azonban sosem léteztek.
Találhatunk egyetlen qiblaejvánnal rendelkező mecsetet éppúgy (pl. Szín, Szimnán), mint kétejvánosat (Farúmad, Gunábád, 2. kép). Az utóbbi típus a kupoláról is lemond, vagyis a mihráb előtti központi imatér itt az alagútszerűen meghosszabbított ejván. Éghajlati, vagy más okokból előfordul, hogy az udvar tűnik el, mint a balkhi, szarávari, burúdzsirdi mecseteknél. Ezek mind egyéni alaprajzi elrendezésűek. Az udvar nélküli típusnak a leggyakoribb válfaja az autonóm kupolatér, ahol a négyejvános rendszerből csupán a kupolacsarnok marad meg, s ez maga a mecset (Bársziján, Szudzsász). Az egyterű kupola-mecset négyzet alakú alsó, nyolcszögű átmeneti zónából áll, ezen ül a magas téglakupola. A csegelyek a legváltozatosabb muqarnasz-áthidalásokkal készítik elő a boltozatot: szinte nincs két egyforma a középkori iráni építészetben. Bizonyára anyagi megfontolások is közrejátszottak, mikor mi épült meg, s mi maradt el, ám az is kétségtelen, hogy egyik csoport sem szűkölködött a festett, vagy stukkódekorációban, téglaornamentikában, vagyis az anyagi ráfordításban (3. kép, Gunábád).
Szántó Iván
|