|
|
 |
1: Sárközy Miklós; 2, 4: Nemzeti Kulturális Örökség Intézete (Teherán); 3: ADS Bivar nyomán; 5: Iráni Nemzeti Múzeum (Teherán)
MONUMENTÁLIS MŰVÉSZET AZ ÓPERZSA KORBAN
Az óperzsa ikonográfia olyan egységes, mintha előre kitalált rendszer vezérelné. És ez nemcsak a témákra igaz, hanem a megformálásukra is. Például a perszepoliszi reliefek stílusa, arányai csaknem teljesen azonosak a vésett pecsétlőhengerek lenyomatával, eltekintve persze attól, hogy a dombormű több százszoros nagyítású. Visszatérő figura Dareiosz palotáján, Xerxész ún. „háremén”, és a százoszlopos csarnokon a különféle démonokkal harcba szálló király – jellemzően mindig kapufélfába faragva, kapubálványként (1-2. kép). Bár a mitikus teremtmény szárnyas oroszlán, griff vagy bika is lehet, valamennyi kompozíció a végsőkig meghatározott, kanonikus. Felegyenesedve, a királlyal szembefordulva küzd a vadállat, egyik mellső lába a férfi felkarjának feszül, a másik könyöknél nyalábolja át. Ha griff vagy oroszlán a küzdőfél, akkor egyik hátsó lábuk karmai a király lábába mélyednek; ha bika, akkor mindkét láb a földön van. Eközben a király mereven, rézsútosan előretartott kézzel, szarvánál (amellyel mindhárom lény rendelkezik) fogva fékezi meg az állatot, közben alulról tőrt döf a mellébe.
Ugyanez a téma sorozatosan jelen van az ún. erődítmény táblák némelyikén, amelyek az 1930-as években kerültek napvilágra, és I. Dareiosz uralmának második felére keltezhető, nagyobbrészt elámi nyelvű iratokat hordoznak. Az egyik miniatűr pecséten a király-hős lép a fenevadra; világosan felismerhető a fejénél lefogott állatba fúrt tőr, és a lény védekező mozdulata, amellyel a rézsútosan fölemelt kart próbálja magáról lefejteni (3. kép). Egy talán pre-akhaimenida ezüst szoborcsoporton szintén a bajnok az, aki lábát az ellenfél lábának támasztva készül lesújtani.
Más példákon is tanulmányozható a motívumok műfajfelettisége. A perszepoliszi oszlopok bika, griff, vagy oroszlán felsőtestét formázó oszlopfőkben végződnek (4. kép). Ilyen protomék díszítik az Erzincanban és Hamadánban talált nemesfém ivókürtöket is (5. kép). A vészjósló tekintetű, üvöltésre kitátott szájú oroszlán pofáján a redőszerkezet szinte pontos mása az apadána egyik oroszlános fejezetének. Egy nemzedékkel Nagy Kürosz után tehát már megszilárdult, és a birodalom bukásáig fenn is maradt az egységes akhaimenida művészet.
Szántó Iván
|
