|
|
 |
|
1: Szántó Iván
|
2: Sárközy Miklós
|
|
3: Sárközy Miklós
|
4: Szántó Iván
|
KORAI PERZSA MECSETEK
637 és 651 között összeomlott a Szászánida Birodalom, Irán pedig uralkodó nagyhatalomból egy másik nagyhatalom, az iszlám kalifátus egyik tartományává süllyedt. Rendkívül gyors fordulat volt ez, hiszen a kortársak egyszerre érték meg a régi viszonyok és hagyományok kimúlását, és azt, ahogyan szinte a semmiből előtűnik valami tökéletesen új, hogy pillanatokon belül ellenőrzése alá vonja, amit megszerzett. Éppen ez volt az elsődleges kihívás az arabok számára: fenntartani és jelezni fölényüket, miközben - sajátjaik nem lévén - ehhez csakis a szászánida államszervezés és reprezentáció még fennálló nagyszerű építményeit vehették alapul. A születő iszlám világ és Irán e kompromisszum árán biztosíthatta saját fennmaradását. Mindkettő kölcsönösen magáévá tett számosat a másik alapvonásaiból; többek között így született meg az összetéveszthetetlenül egyéni iráni iszlám építészet is.
Az első mecsetek zoroasztriánus templomokban vagy azok helyén létesülhettek. Jazd-i Khvászt mecsete valószínűleg máig egy négyíves tűzszentély architektúrájába van foglalva. Később, már az abbászida korban (750 után) megtörtént a szászánida stílus és az iszlám által megkívánt oszlopos-udvaros mecsettér harmonizálása. Az ejván és a kupola ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme lett a perzsa mecseteknek, mint a szászánida palotáknak volt. Továbbra is túlnyomórészt égetett téglából építkeztek, amelyet szalmával kevert agyaggal (káhgil) vakoltak, gipszöntvényekkel vagy magával a téglával díszítettek. A dámgháni régi mecset (8-9. század, 1. kép) arab alaprajzot valósít meg iráni eszközökkel. Tömzsi, vakolt oszlopai egy hajó szélességben veszik körbe az udvart; viszont az imacsarnok három hajós. Eredetileg szögletes minaretje volt, mint a sziráfi mecsetnek. A közép-iráni Nájinban bővített alaprajzú mecset épült 950 körül (az udvar körüli terek itt a nyugati, déli és keleti oldalon is négyhajósak; 2. kép). Belső felületeit olyan gazdag stukkódísz borítja, hogy méltán tekinthető az iráni iszlám építészet egyik első remekének (3. kép). Az iszfaháni Dzsurdzsír-mecset (985 k.) fennmaradt töredéke (4. kép) alapján azonban Nájin egyáltalán nem lehetett kivételes alkotás.
Szántó Iván
|