Perzsia névadó tartománya, a dél-iráni Fársz az Akhaimenidák letűnésével egy időre kikerült a történeti és művészettörténeti események fősodrából. Ez azonban nem jelenti, hogy szünetelt volna a helyi alkotótevékenység: az adminisztratív szempontból erősen tagolt Pártus Birodalom ugyanis megengedte, hogy a tartományokban önálló mecenatúra bontakozzon ki, amelyre alkalomadtán – vagyis egy esetleges politikai önállósodás során – alapozni lehetett. Így született meg a szászánida művészet még azelőtt, hogy a pártusokat felváltotta volna a Szászánida-dinasztia (224-651). Fírúzábád Síráztól délre érhető el, a Tangáb folyó völgyében. Itt építette ki székhelyét I. Ardasír (224-240) az első szászánida király, és fia, I. Sápúr (240-271), látványos művészeti együttest létrehozva, amelynek máig számos nyoma fennmaradt.

Abú Iszháq Isztakhrí (10. század) korai muszlim kori történetíró szerint az eredetileg Gúr néven ismert városnak a világtájak szerint tájolt négy kapuja volt, és – napjainkig kivehetően – kör alaprajzzal épült, ahogyan korábban Hatra, később pedig Bagdad. Egykori szépségéről, kertjeiről még olyan kései szerzők is megemlékeztek, mint a költő Firdauszí (930 k. – 1020 k.): és bármennyire nagy volt is a pusztulás azóta, Fírúzábád máig bővelkedik meglepetésekben, amilyeneket például a nemrégiben napvilágra került falfestmények okoztak. Mielőtt beérkezne a városba, az utazót a hasadékvölgyben Ardasír győzelmi domborművei köszöntik. Távolabb azután feltűnik a fellegvár, a Leányvárnak (Qal’a-ji Dukhtár) nevezett, Ardasír koránál újabb erődítmény. Alatta elhaladva vezet be a régi országút Fírúzábádba, amelynek három fő emléke egy kőtorony, egy tűztemplom és I. Ardasír palotája. A tűztemplom (Átisgáh, 1.kép) faragott kőből épült szabályos négyszögű (82 x 66 m) teraszon álló, oszlopos-íves építmény kupolával: a szászánida négyíves tűzszentély prototípusa. A palotaépületen (2. kép) három kupola ül, tanúsítva az iráni építészetben addig jelentéktelen szerkezet gyors felértékelődését az innovatív szászánida kultúrában.

                                                                                                                                    Szántó Iván