1,3: Nemzeti Kulturális Örökség Hivatala (Teherán);  2: Metszet Eugène Flandin és Pascal Coste Voyage en Perse (Paris, 1851) című művéből; 4: Szántó Iván (2005)

PÁRTUS KORI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK IRÁNBAN

A művészet átmenete a szeleukida korból az arsakida (pártus) korba még az előző korszakváltásnál is észrevétlenebb. Ez könnyen megmagyarázható a pártusok lassú, fokozatos előrenyomulásával (kb. i. e. 238-138), valamint az új dinasztia hivatalosan is sokszor deklarált görögbarát érzületével – amely a hellén elem intenzív iráni jelenlétét bizonyító gesztus. Ilyen körülmények között a legtöbb város, illetve a nagy szakrális központok működése folyamatos maradhatott. Utóbbiakról sokszor nem is lehet pontosan megállapítani, mely részük melyik periódushoz kötődik. A teraszra épült ősi szentélyek leglátványosabb elemeit azonban általában a pártus korra keltezik, mivel ebben a korban lehetett az utolsó nagy átépítésük, mielőtt a Szászánidák alatt háttérbe szorultak. Irán templomai a görög mintákat a távolból, egyre szabadabban követték. Ilyen épület a kangávari ún. Anáhita-templom (1-2. két). Kangávar (Konkobar) a Kirmánsáhot Hamadánnal összekötő országút elején fekszik. A keresztény időszámítás kezdete táján készülhetett az a márványtömbökből kirakott terasz (területe 209 x 224 m), amelyen ma hat erőteljes oszlop alsó csonkjai állnak: a régészek ennyit állítottak helyre a terasz déli oldalát határoló 24-ből. Némelyiken a fejezet is megmaradt, ezek azt mutatják, hogy az oszlopok eredetileg is meglehetősen alacsonyak, zömökek voltak. Maga a templom négyszögletes kőépület volt, és kései források szerint az Artemisszel azonosított Anáhita vízistennő kultuszának épült. Hasonló templom csekélyebb maradványait – oszloplábazatokat – Hamadánban is feltártak, jelezve, hogy a tágabb térségben a kangávari jól ismert épülettípus lehetett.

Közép-Irán egy másik fontos emléke a 2 x 8 oszlopos főhomlokzatú khurhai terasztemplom, amelyről újabban kiderült, hogy a többi oldalát valószínűleg nem övezte hasonló oszlopsor, mint korábban feltételezték (3-4. kép). Az ión oszloprendet meglehetősen egyénileg értelmező konstrukció – amelynek sem a kora, sem a pontos funkciója nincs még pontosan meghatározva – az újabb értelmezés tükrében egyre kevésbé látszik a régészeti kutatások kezdetén még magától értetődően hellénisztikus templomnak.

                                                                                                                                    Szántó Iván