A szafavida korban (1501-1722) az építészet, a festészet, a kertművészet mind virágkorát élte, de talán egyik sem vált olyan híressé, mint a szőnyegművesség. Szőnyeget a tágabb térségben már évezredek óta szőttek és csomóztak, a 16. századtól azonban nagyságrendváltás következett be a fennmaradt szőnyegek mennyiségében. Míg a Timuridák korából jóformán csak kétes hitelességű ábrázolásokra hagyatkozhatunk, az új dinasztiának olyan szőnyegei is mindmáig megcsodálhatók, amelyek eredeti rendeltetési helye a királyi udvar volt. Közülük kiemelkednek az ún. vadászszőnyegek. Ezek sok más keleti szőnyeghez hasonlóan középmezőre és keretsávokra tagolódnak, középső medaillonnal rendelkeznek, és bolyhos csomózású gyapjúból vagy selyemből készültek. Megkülönböztető jegyük, hogy dús növényi háttér előtt lovas vadászok seregét ábrázolják, akik a középmező stilizált vadaskertjében vadkecskékre, szarvasokra és oroszlánra támadnak (1. kép). Van köztük datált példány, kronológiájuk azonban vitatott. Egy biztos: a 17. században kimentek a divatból.

Néhány hasonló medaillonos szőnyegen a felhős-virágos tájat mitológiai lények viadala, és fácánszerű madarak töltik meg. E 16. századi szőnyegek egy csoportján a növények – ciprusok és cseresznyefák – valódi kert ábrázolásává materializálódnak, amely előtt a hagyományos központi medaillon saját, külön dimenzióban lebeg (2. kép). Ez a kompozíció a 17. század ún. „lengyel” szőnyegeit előlegezi, amelyeken az addig önálló díszítőrendszert alkalmazó háttér és a medaillon összefüggő mintázatban egyesül. A „lengyel” szőnyegek – nevük egy félreértés következménye, hiszen a csoport Kásánból és Iszfahánból származik – túlnyomórészt európai piacra készültek, ezért nem csoda, hogy nyugati gyűjteményekben közel 300 darab maradt fenn belőlük. Döntően járultak hozzá, hogy a perzsaszőnyeg fogalommá vált. Lényegesen kevesebb van az ún. „portugál” szőnyegekből: itt tengerészeti témák járulnak a megszokott motívumokhoz.

A klasszikus perzsa kertet csatornáival, ágyásaival madártávlatból megjelenítő „kert” szőnyegek ugyancsak a 17. század óta keresettek Európától Indiáig, noha tudjuk, hogy már az iszlám előtti Iránban is léteztek hasonlók (3. kép).

Szántó Iván