1-3: B. Sztaviszkij: Kunst der Kuschan (Leipzig, 1979) nyomán

A Perzsián túli kelet-iráni világról az akhaimenida-kor végéig keveset tudunk. Szogdia és Baktria része volt az Óperzsa Birodalomnak, de a két ország politikai és művészettörténete rendkívül hézagos. Ezt az állapotot Nagy Sándor hódításai változtatták meg: amint makedón uralom alá kerültek (Kr. e. 330 és 327 között), hirtelen fejlett civilizációként léptek ki a félhomályból, egyszersmind bizonyítva, hogy már addig is önálló kultúrával kellett rendelkezniük. Baktriában áthatóbban és maradandóbban teljesedett ki a hellénizmus, mint Iránban: mintha a Kis-Ázsiától és Görögországtól való addigi elzártság csapott volna át az ellenkezőjébe. Ehhez hozzájárult, hogy a frissen megtelepedett görög lakosság még Nagy Sándor életében felkelt a makedónok ellen, így a megváltozott etnikai összetételű ország rövidesen újra elszigetelődött a nyugati áramlatoktól. India, és az onnan érkező buddhizmus viszont folyamatos impulzusokat küldött az Amu-darja felső folyása mentén fekvő – és a hagyomány szerint Zarathusztra prófétát világra hozó – Baktriába, amelyben tehát az iráni öntudat, a konzerválódó görögös kultúra, és a hindusztáni civilizáció egyesült.

A független Baktria virágkora kb. Kr. e. 250 és 150 közé esett, különösen I. Diodótos (kb. Kr. e. 250-235), I. Démétrios (Kr. e. 189-167), és Menandros (Kr. e. 163-150) alatt. Fővárosaikból – Baktra-Balkh, Kapisa-Begrám – alkalmanként Szogdiától Gudzsarátig terjesztették ki fennhatóságukat. Ezüstpénzeik a hellénisztikus éremművészet talán legszebb példái. Attikai pénzláb szerint és címletekben verték őket, s az érmén makedón mintára az illető király arcképét, valamint nevét és titulusát tüntették fel. Az egységes súlymértéknek köszönhetően e pénzek messzire eljutottak a hellén világban, ahogyan Baktriában is használtak nyugati pénzeket. Euthydémos (kb. Kr. e. 230-200) és I. Démétrios itt bemutatott veretei fölényes mesterségbeli tudással, realisztikus jellemábrázolással kidolgozott portrémedaillonok (1-2. kép). A pénzek hátlapján Héraklés (3. kép), dinasztikus istenségek, vagy a városvédő Tykhé istennő látható.

Szántó Iván