1: Sárközy Miklós; 2-3: Szántó Iván

ISZFAHÁN

A koraújkori Irán államszervezetére jellemző volt a törzsszövetségi, föderatív területi rendszer, amelynek következtében egy esetleges politikai, dinasztikus fordulat komoly átrendeződést idézett elő az ország városainak erősorrendjében. A fővárosi szerepkör ezért sokkal lazább, esetlegesebb, és változékonyabb volt, mint például Európában. Nem egyszer előzmények nélkül, üstökösszerűen jelent meg egy-egy uralkodói székhely, majd tűnt le hasonló sebességgel. Iszfahán ilyen szempontból más: már a középkorban rendelkezett fővárosi ranggal és annak megfelelő reprezentációs eszközökkel, majd I. (Nagy) Abbász (1587-1629) idején olyan alapos előkészületek után szerezte vissza ezt a státust (1598), hogy egyszer és mindenkorra Perzsia művészeti fővárosává vált. Abbász, az egyik legnépszerűbb perzsa sah, Iszfahán kiépítésével éppen a törzsi viszonyok felszámolására törekedett, miközben egy – sok szempontból a korabeli európai folyamatokkal párhuzamos – abszolutisztikus rendszer kereteit próbálta megteremteni. Ez a birtokok, az igazgatás, a hadszervezet és a kereskedelem összevont felügyeletén alapult, és belföldön jólétet, külföldön megbecsülést vívott ki Perzsia számára, amely az egész 17. század folyamán kamatozott.

Iszfahán e kor tükre, a monumentális főtér pedig a Szafavida Birodalom ma is élő színpada (1-3. kép). A Naqs-i Dzsahán tér hatalmas, eredetileg szinte teljesen üres, téglalap alakú tér volt, közepén mindössze egy faárboccal. Két rövidebb oldalán lovaspóló játékok gólkapui álltak, és állnak ma is. Ezen a téren kereskedett, szórakozott, evett-ivott a város népe és az ide érkező szép számú idegen. Mind a négy oldalán egy-egy nagyszabású épület tekint a térre, megszakítva a kétszintes, árkádos homlokzati keretet. A négyből csupán az egyik alkotás, az ún. 'Alí Qápú (3. kép) lép az árkádok elé, a többi inkább tölcsérszerűen kiképzett portált maga elé bocsátva a tér mögött húzódik meg (2. kép). A hatszintes 'Alí Qápú egyrészt átjáró az egykori palotanegyedbe, másrészt pavilonok, és kilátóterasz együttese, amelyről a sah a pólómérkőzéseket követte, ha ugyan nem éppen ő maga játszott. A tér további három épületére – két mecsetre és egy bazárra – pillantva a vallási és a kereskedelmi életet tarthatta szemmel (1., 3. kép).

Szántó Iván