|
|
 |
|
1: Kerámiaművészeti Múzeum (Teherán)
|
2: Nemzeti Múzeum (Teherán). Fotó: Szántó Iván
|
3: Szántó Iván
|
IRÁNI CSEMPEDÍSZEK
Mecsetek, paloták, mauzóleumok kedvelt iráni díszítőmegoldása a színes, mázas csempe. Formai és technikai szempontból rendkívül változatosak, mégis nagyon sokban hozzájárulnak a keleti iszlám területek egységes építészeti képéhez. Számarrá kezdeti fölénye után a 12. századtól a legszebb máztechnika, a lüszter előállításában közép-Irán, azon belül is Rajj, és leginkább Kásán játszotta a vezető szerepet, olyannyira, hogy a csempe elnevezését – kásí – is e város kölcsönözte a perzsa nyelvnek. A ragyogó fényű, drága és rendkívüli szaktudást igénylő lüszteres csempedísz számos válfaja közül kettőt mutatunk be. Az egyik a nyolcágú csillagcsempe, amely kereszt alakú kötőformával kapcsolva elvileg végtelen felület befedésére alkalmas. A Kásánban tökélyre fejlesztett kőpaszta terméket nagy távolságokra exportálták, és még Anatóliában is imitálták. Jellemző színe a fehér alap, a kobaltkék és az aranysárga. 1281-re keltezett példánk szinte teljes felületét beborítja a díszítés: középen kék palmettával osztott mezőkben virágok, nyulak és pettyezett háttér, a kereten a mulandóságra figyelmeztető négysoros vers (rubá’í), Samsz ad-Dín Tabaszí műve található (1. kép).
A másik jellegzetes kásáni dekoráció a fénymázas mihráb. Ez nagyobb darabokból tevődik össze, és – a csillagcsempével ellentétben – díszítésében nagy szerepe van a relief-technikának is. Túlnyomórészt síita központok díszítéséhez használták e mihrábokat; Kásán mellett (Maszdzsid-i Majdán) a típus legszebb példái Qum (2. kép) egyik mauzóleumából, a mashadi Rizá imám-szentélyből, és a gurgáni ún. Imámzáda Kárangíból származnak. A domborműves kalligráfia, az alattuk kanyargó indadísz és az egészet beborító lüsztermáz olyan fényűzően gazdag egységet alkot, mint talán sehol másutt a középkori iszlám kerámiaművességben. A későbbi csempék ezért nem is ezt az irányzatot folytatták, hanem a kiégetett mázas kerámiaanyag formára vágásával, majd utólagos összeillesztésével megteremtették a csempemozaik műfaját, amelynek kezdeti, anatóliai fázisa után a Timuridák és a Szafavidák alatt jött el az aranykora (3. kép).
Szántó Iván
|