|
|
 |
|
1: A. U. Pope nyomán
|
2: A. U. Pope nyomán
|
3: Szántó Iván
|
STUKKÓDEKORÁCIÓ A KÖZÉPKORI IRÁNBAN
A mongol hódítás előtti Iránban sokrétű városi kultúra virágzott. Még a kisebb városokban is számos kiváló épületet hozott létre a lokális mecenatúra, és ezek közül máig jó pár emlékeztet egy adott térség középkori gazdagságára. Más volt azonban a helyzet az építésszervezet, és a kézművesség területi eloszlásával. E téren ugyanis a szakértelem erős koncentrációja figyelhető meg; egyes központoknak megvoltak a maguk specialitásai, ezért ha egy megrendelő a lehetséges legjobb minőséget igényelte, messze földről is onnan hívott mestereket. Bizonyos városokban egész kézműves dinasztiák alakulták ki, amelyek – miután a helyi felvevőpiac telítődött – vándoriparosokat bocsátottak útjukra. A 12-13. században jellegzetes példa e várostípusra a közép-iráni síita központ, Kásán. Világhírű kerámiaiparán kívül stukkátorai is keresettek voltak, csak – az ugyancsak síita többségű – Qazvín állta velük a versenyt.
Kásán környékének fennmaradt stukkódíszei – pl. Zavára nagymecsetében és Pá Manár-mecsetében, valamint az ardisztáni és a núsábádi nagymecsetben – zárt, sajátos motívumkészletből tevődnek össze, amely egyazon műhely tevékenységére vall (1. kép: Zavára, 1158-60 k.). A kásáni díszítőelemek, mint a korabeli Iránban általában, a számarrái ún. „B” stílus rokonai: ezt azonban a formák mély aláfaragásával, kilyuggatásával, és az így létrehozott fény-árnyékhatással továbbfejlesztik. Mindig a mihrábnak jár a dekoráció java, bár egyes épületek kupolás átmeneti zónájára, körbefutó feliratos frízeire is jut stukkódísz. Ilyenkor különleges, transzcendens térhatás alakul ki, különösen, ha a mintázat festett, mint a hamadáni Gunbad-i ’Alaviján, vagy a qazvíni Hajdaríja esetében. Míg Hamadánban (2. kép) kásáni és qazvíni elemek ötvöződnek, a Hajdaríja vagy a szudzsászi mecset Qazvín jellegzetes vonásait mutatja be (3. kép): egymáson átmenő indákat, a lapos átfedések váratlan kinövéseit, és húsos lótuszkompozíciókat.
Szántó Iván
|