1: Rizá Abbászí Múzeum (Teherán). Fotó: Szántó Iván

2: Kortárs Művészeti Múzeum (Teherán)

3: Gulisztán Palota Könyvtára (Teherán)

4: Nemzeti Könyvtár (Kairó)

A perzsa festészet átalakulásához döntő mértékben járult a mongol hódítás (1220-as, majd 1250-es évek), és az azon keresztül érvényesülő kínai és közép-ázsiai befolyás. A 14. századtól a festészetben hirtelen a korábbinál sokkal érzékenyebb vonalrajz, gazdagabb és finomabban kezelt színválaszték jutott érvényre, miközben az ábrázolt jelenetek köré  a kínai festészetből ellesett tájképi elemek járultak. Megváltozott a festészet funkciója és médiuma is, noha figyelemre méltó módon ez a változás már nem értelmezhető Kína felől. Szemben a korai perzsa festészettel, a mongol kortól kezdve e műfaj elsődleges tere a könyv. Biztosan léteztek már korábbi perzsa udvarokban is olyan kéziratmásoló műhelyek, ahol az irodalmi művek díszítésével és illusztrálásával is foglalkoztak, de az összes későbbinek az 1300 körül Rasíd ad-Dín Fazlulláh (1247 k.-1316) által alapított tabrízi műhely volt a mintája. Nemcsak az itt kialakított munkaszervezet vált modellé, hanem az uralkodó megrendelésére írt és illusztrált dinasztikus krónika, a Dzsáme at-Tavárikh is. A művet még több mint száz évvel múlva is „továbbírták” az akkori uralkodó számára, egyszersmind hűek igyekeztek maradni a régi festmények stílusához.

Tabrízban és más városokban a 14. század során kialakult az akkorra már klasszikussá érett irodalmi művek illusztrálásának gyakorlata is: megkezdődött a Királyok könyve, a Khuszrau és Sírín, a Lajlá és Madzsnún, a Kalíla és Dimna című művek illusztrálása, hogy azután évszázadokon át folytatódjon a sorozatuk, olyan ábrázolási formák kanonizálásával, amelyek végső soron mind visszavezethetők a mongol kori Tabrízba (1-3. kép). A város legfőbb örököse és riválisa a 15. században Herát lett, különösen miután 1420-ban a timurida Báiszunqur herceg (1397-1433) meghódította Tabrízt, és a város híres könyvtárát a vezető művészekkel együtt átszállíttatta ide. Báiszunqur ezután szinte kizárólag a könyveknek, a festészetnek és a kalligráfiának élt (3. kép). Hasonló felfogású volt az ugyancsak rövid életű turkomán Jáqúb bég (1478-90), aki helyreállította Tabríz rangját. A kor legnagyobb művésze, Bihzád (1465 k. -1535) már Herátból költözött a nyugat-iráni nagyvárosba (5. kép).

 Szántó Iván