|
|
 |
1-3: Szántó Iván
NAQS-I RADZSAB ÉS A SZÁSZÁNIDA RELIEFFARAGÁS
Ha az iráni művészettörténet egyes korszakait aszerint ítéljük meg, mennyire voltak képesek önmagukat az utókor emlékezetébe vésni, a Szászánidák teljesítménye kétségkívül imponáló. Hiszen a 19. századig az akhaimenida és a pártus művészet alig volt több legendánál – a pártus kor szinte meg nem történtnek tűnt –, miközben a Szászánidák tekintélyét olyan műemlékek által is igazoltnak vélték, amelyekről azóta kiderült, hogy korábbiak vagy későbbiek. Ez a maradandó hatás több okra vezethető vissza. Mint az iszlám Irán előtti utolsó dinasztia, emlékük bizonyos értelemben máig közvetlen. Másrészt a szászánida művészet úgy foglalta össze a megelőző évezredek számos művészeti tapasztalatát, hogy egyszersmind egy új formanyelv alapelemeit is megteremtette: a majdani perzsa mecsetek, minaretek, illusztrált könyvek és számos más iszlám kori műfaj egyszerűen átvették a szászánida megoldásokat. Természetesen az ezek mögött meghúzódó ideológiai alapok – élükön a királyság eszméjével – is élénken továbbéltek. És ott voltak maguk a szászánida királyok is személyesen, kőbe faragva a nagyszerű sziklareliefeken, évszázados tanúságtételéül egykori hatalmuknak.
A szászánida királyi reliefek jelentik a perzsa szikladombormű történetének csúcspontját. Példánk egy korai együttes, a Perszepolisz közvetlen közelében fekvő Naqs-i Radzsab. Három nagy és egy kis faragvány került a beöblösödő sziklaüregbe, valamint két erodált pahlaví (középperzsa) nyelvű felirat, köztük az, amelyben I. Ardasír önmagáról mint a zoroasztrianizmus helyreállítójáról emlékezik meg. A hasadék bejáratával szemben Ardasír invesztitúrája látható (1. kép). Az udvaroncok valamint felesége és gyermekei körében álló király átveszi a vele egymagas Ahuramazdá istentől a hatalom diadémját. Jobbra ugyanez a jelenet lovas változatban ismétlődik meg, hasonlóan a közeli Naqs-i Rusztam Ardasír-reliefjéhez (2. kép). A megdicsőülő király azonban itt I. Sápúr (241-272), Ardasír fia és utóda; és ugyancsak az ő lovas figurája áll fiainak gyalogos sorfala élén a bal oldali domborművön (3. kép). Valamennyi faragványra robusztus erő, és aprólékos részletek jellemzők.
Szántó Iván |
