Mindennapi eszközök, amilyenek például a fazekasság termékei, nem függenek uralkodó- és dinasztiaváltásoktól. Sok mázas vagy máz nélküli cserépedény keltezése csak igen nagyvonalúan határozható meg az akhaimenida és a korai szászánida kor között. Összességében mégis azonosítható számos egyedi stílusú arsakida kori agyagáru, részint formai jegyek alapján, részint a korra jellemző szokások által igénybe vett tárgytípusok körében.

Egy példa ilyen termékekre a többnyire máz nélküli, zoomorf kézmosóedények csoportja (1. kép). Általában korongolt testűek, míg a nyaki rész és a lábak kézzel formázottak. A has ovális vagy lopótök formájú, fent fogantyúval összekapcsolt tölcsérrel. A rézsútosan előrenyúló kifolyó mindig valamilyen – alig néhány attribútummal jelzett, mégis kifejező – állatfejben végződik. Ezekre a kézmosókra Azerbajdzsán és Kirmánsáh tartomány területén bukkantak a legnagyobb számban. Részben átfedi az edénytípus elterjedési területét az ún. csupros temetkezések korabeli elhelyezkedése. Ilyenek nyomai tárultak fel például Kangávarban és Táq-i Busztánban, de hasonló módon temetkeztek Maszdzsid-i Szulajmánnál és Bard-i Nisándánál is. Ezekből a temetőkből nagyméretű agyagcsuprok kerültek elő, amelyeket mind azonos irányba fordítottak, mégpedig lepecsételt szájukkal kelet felé (2. kép). A mintegy 140 cm magas hordókban egy-egy holttest fekszik, valamint a számukra útravalóul adott fazekak, kancsók, tálak.

Érdekes módon a kangávari temetőben (3. kép) a fentin kívül még legalább kétféle rítus használatban volt, azaz valamilyen társadalmi vagy szemléleti differenciálódás hatott a közösségen belül. Másfelől a Pártus Birodalom teljes széltében – Dura Európostól Nisszáig – ismerték az agyagkoporsós temetkezés különféle lehetőségeit. A nyugat-iráni cserépkoporsók általában máz nélküliek, legfőbb díszük az edénytest körül több sorban végigfutó spirál. Hatrában ezzel szemben mázzal bevont, fürdőkád alakú agyagkoporsókat használtak, amelyek oldalán építészeti és figurális dekoráció látható.

  Szántó Iván