A KÍNAI SHANG-DINASZTIA TEMETKEZÉSE,

BRONZ SZERTARTÁSI TÁRGYAI

A kínaiak őseik jóindulatát, valamint a folyók és a hegyek kegyét imával, bor- és gabonaadományokkal, ember- és állatáldozattal igyekeztek megnyerni. Legfőbb úrként Dit vagy Shangdit tisztelték, aki a háborúk, a betakarítás és az időjárás ura volt. Az ősök tisztelete szorosabbra fűzte az élők közötti rokonság szálait, ugyanakkor a gyermeki tisztelet és függés, az apa-fiú kapcsolat halálon átívelő, rituális formái a kínai társadalom alapvető szerveződését is előrevetítették. A Shang-dinasztia (i. e. 1500—1050) művészete a Shang fővárosok, a  Luoyang, Zhengzhou és Anyang közelében folyó ásatásokból követhető szemléletesen nyomon. A korszak korai bronzedényeit Erligang-kori (i. e. 1500 k.—1400) bronzoknak nevezik, s hatalmas területen maradtak fenn emlékei. A késő Shang-kor legnagyobb központja az i. e. 1300 körül alapított Anyang volt, ahol számos királysírt tártak fel. A hatalmas, négyzetalakú, földalatti sírokba eltemetett uralkodók mellé, illetve köré a rekeszes sír kisebb kamráiba temették el az elhunytat a halálba is követő alacsonyabb rangú előkelőket és közembereket, míg a szolgahadat a közeli vermekbe vagy kutakba dobták.

A legjelentősebb, érintetlen sírok közé tartozik Wuding király ágyasának, Fu Hao-nak viszonylag kisméretű sírja, melynek kincsei (468 bronzedény, 775 jádetárgy és 6880 kaurikagylópénz) rávilágítanak a kor gazdagságára. Az anyangi ásatásokból hatalmas mennyiségű feliratos jóslócsont és bronzedény felirat is ismert, amelyek a kínai írásbeliség legkorábbi leletei.

A Shang-kor művészetének legfontosabb tárgyanyaga az uralkodók hatalmát és gazdagságát reprezentáló nagyméretű bronzedények sora. Ezeket a nemzetség ősének bemutatott áldozat szertartásainál használták. A bronzedényeket szertartási funkciójuk alapján csoportosítják: megkülönböztetnek étel- és italáldozatra használt edényeket. A Shang-korban az ital- vagy boráldozatra szolgáló bronzedények jelentősége volt meghatározó. Számuk, díszítésük szépsége az ételáldozathoz használt edények fölébe helyezte őket. Két legfontosabb típusa a gu- és a jue-edény volt.

A gu-edény boráldozat bemutatására szolgáló szertartási edény volt az ókori Kínában. A rendszerint bronzból készített, magas, hengeres testű edény szájpereme szélesen kifelé hajlik, derekánál összeszűkül. Az i. sz. 10. századtól a régiségek kultusza jegyében gyakran készítették el másolatát bronzból, kerámiából, drágakőből, s oltárok díszedényeként szolgált. 

A jue-edény borivásra szolgáló szertartási edény az ókori Kínában. Alakja három kardpenge forma lábon álló ovális csészét formáz. A csésze egyik sarka csőrben végződik a másik hegyes. Oldalán kis hajlított fogó szolgál megemelésére. A 10. századtól a régiség kultusz jegyében gyakran készítették el másolatát bronzból, kerámiából, drágakőből.

Fajcsák Györgyi